Felmentés másodfokon költségvetési csalás kísérlete és csalás miatt folyamatban lévő büntetőügyben

Az elsőfokú bíróság a Dr. Dezső Antal Ügyvédi Irodával közösen képviselt II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében mint bűnsegéd és csalás bűntettében mint bűnsegéd.

A vád és az elsőfokú ítélet lényege szerint I. r. vádlott a kereskedelmi bank felé hitelkérelmet nyújtott be fejlesztési források biztosítása érdekében, a hitel célja forgóeszköz-beruházás volt.

A kormány gazdaság élénkítési programjának keretében az állami bankon keresztül a hitel mögött a hitelösszeg 90 %-áig bankgaranciát vállalt. Azaz, ha az adós I. r. vádlott a hitelösszeget nem fizeti meg a kereskedelmi bank részére, az állami tulajdonú bank a költségvetési forrásokból annak 90%-át megtéríti a kereskedelmi bank felé.

Az elsőfokú ítélet szerint I. r. vádlottnak már a hitelszerződés megkötésekor sem állt szándékában annak visszafizetése. Minderről a hitelügyintézést intéző II. r. vádlott is tudott, ekként mint a kereskedelmi bank munkavállalója segítséget nyújtott ahhoz, hogy I. r. vádlott a hitelösszeggel jogtalanul gazdagodjon.

Az elsőfokú ítélet szerint így két bűncselekmény is megvalósult, a hitelösszeg 10%-áig, 171.200.000 Ft-ig a megtévesztéssel kárt szenvedett a kereskedelmi bank, míg mivel a hitelösszeg 90%-ig, azaz 1.540.800.000 Ft-ig az állam vállalt kezességet, a költségvetési források is ezen összeg erejéig veszélybe kerültek. (Mivel az állami bank végül nem fizetett a kereskedelmi bank felé, vagyoni hátrány nem következett be, így a költségvetési csalás kísérleti szakban maradt.)

A rendkívül komplex büntetőügyben már a másodfokú eljárásába kapcsolódtunk be.

Az elsőfokú ítélettel szembeni mintegy 30 oldalas fellebbezésben részletesen levezetésre került, hogy milyen bizonyítékok mutatnak abba az irányba, hogy az I. r. vádlottnak szándékában állt a hitelösszeg visszafizetése, az csupán a gazdasági környezet kedvezőtlen alakulása miatt hiúsult meg.

Az elsőfokú ítélet a vádlottak terhére rótta azt is, hogy a hitelösszeg eleve nem a szerződésben engedélyezett hitelcélra lett felhasználva. Ezzel szemben érveltünk amellett, hogy valójában szerződéses környezet hiányosságait használta ki az I. r. vádlott, a hitelösszeg felhasználása konkrét tilalomba nem ütközött.

Végül részletesen levezetésre került az is, hogy ha I. r. vádlott szándékban nem is állt volna a hitelösszeg visszafizetése, úgy akkor sem merült fel az eljárásban arra bizonyíték, hogy II. r. vádlott az I. r. vádlott ezen szándékáról tudott volna.

A másodfokú bíróságként eljáró Fővárosi Ítélőtábla egyetértett a védelem érveivel, a II. r. vádlottat az elsőfokú bíróság felmentette az ellene emelt vád alól.

Az ítélet azonban nem jogerős, az ügyészség másodfokú ítélettel szemben fellebbezéssel élt, így az ügy harmadfokon folytatódik. Amennyiben ugyanis az elsőfokú bíróság bűnösnek mondja ki a terheltet, de a másodfokú bíróság felmenti (vagy fordítva), megnyílik a lehetőség a harmadfokú eljárásra.  

A gazdasági büntetőügyek összetettsége kihívás a védőügyvéd számára, mivel a gazdasági, pénzügyi jog ismerete elengedhetetlen ezen ügyek megértéséhez, és a gazdasági büntetőügy terheltjeinek professzionális védelméhez. A gazdasági szerződésekben rejlő kiskapuk kihasználása nem feltétlen valósít meg bűncselekményt, és a büntetőjogi ügyvéd feladata, hogy erre rávilágítson a konkrét büntetőügyben.

A fenti ügy számos lehetőséget rejtett, amely alapján a vádlottakat elítélő elsőfokú bíróság ítélete támadható volt.