Kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények

A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények két nagy típusa a kábítószer birtoklása és a kábítószer-kereskedelem, azonban ezen két típuson belül is többfajta magatartást büntet a törvény.

A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények közös jellemzője, hogy a minősítés és így a maximális büntetési tétel elsődleges (de nem kizárólagos) meghatározója a bűncselekménnyel érintett kábítószer mennyisége.

A mennyiség alapján megkülönböztethetünk csekély mennyiséget, jelentős mennyiséget és különösen jelentős mennyiséget.

Az, hogy milyen mennyiség tekintendő csekélynek, jelentősnek vagy különösen jelentősnek, az adott kábítószer típusától függ.

A gyakrabban előforduló kábítószereket tekintve például

- LSD esetén 0,001 gramm,

- amfetamin, metamfetamin (a „speed” és az „ectasy” hatóanyagai) esetén 0,5 gramm,

- heroin esetén 0,6 gramm,

- kokain esetén 2 gramm,

- tetrahidro-kannabinol (THC, a marihuána hatóanyaga) esetén 6  gramm a csekély mennyiség felső határa. A marihuána esetén külön kitér a törvény arra, hogy a csekély mennyiség felső határa kannabisz növényegyedek esetén legfeljebb öt.

A jelentős és a különösen jelentős mennyiséget a törvény a csekély mennyiséghez képest határozza meg, így a kábítószer jelentős mennyiségű, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség felső határának hússzoros mértékét, valamint különösen jelentős mennyiségű, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség felső határának kétszázszoros mértékét meghaladja.

A mennyiségek kapcsán fontos kiemelni, hogy a kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma a mérvadó, így a kábítószerek hígítására használt anyagok mennyisége az értékhatár szempontjából figyelmen kívül marad. A kábítószer tiszta hatóanyag-tartalmát igazságügyi szakértő állapítja meg.

A közvélekedéssel ellentétben a kábítószerek különböző típusai között a törvény nem tesz különbséget, így irreleváns, hogy a köztudomásúan kevésbé ártalmas marihuánára, vagy a „keménydrognak” számító heroinra követik el a bűncselekményt. A bírói gyakorlatot tekintve azonban megállapítható, hogy némely bíróság a büntetéskiszabás során súlyosító körülményként értékeli, ha a bűncselekmény tárgya „keménydrog”, míg enyhítő körülményként, ha „könnyűdrog”, ugyanakkor találkozhatunk olyan ítélettel is, amely ilyen alapon nem tett különbséget a bűncselekmény megítélése során.

Aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít, a kábítószer birtoklásának bűntettét valósítja meg.

Aki viszont kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, a kábítószer-kereskedelem bűntettét valósítja meg.

A két bűncselekmény körébe illő magatartások büntetési tételkerete eltérő: amíg a kábítószer birtoklása alapesetben 1-5 évig büntetendő, addig a kábítószer-kereskedelem 2-8 évig.

Természetesen mind a kábítószer birtoklásához, mind a kábítószer-kereskedelemhez kapcsolódónak olyan körülmények, amelyek adott esetben súlyosabban vagy éppen enyhébben minősítik a bűncselekményt, az egyik legfontosabb ilyen a már említett mennyiség, de súlyosabban minősül az is, ha a kábítószer birtoklásához tartozó magatartások tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával, vagy oktatási, köznevelési stb. intézmény közvetlen közelében valósulnak meg, továbbá a kábítószer-kereskedelem tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részére, vagy oktatási, köznevelési stb. intézmény közvetlen közelében valósul meg.

A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények kulcskérdése, hogy az elkövető magatartása kábítószer birtoklásának vagy kábítószer-kereskedelemnek minősül, továbbá az adott típuson belül is lényeges, hogy melyik magatartás állapítható meg.

A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények bírói gyakorlata rendkívül kiterjedt, ennek ismerete a védekezés szempontjából is elengedhetetlen. Ugyanis mivel a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények számos magatartást foglalnak magukba, a bírói gyakorlat határolta el egymástól, hogy mikor melyik eset állapítható meg.

Ez korántsem egyértelmű: amennyiben az elkövetőnél például olyan jelentős mennyiségű kábítószert találnak, amelynek tükrében valószínűtlen, hogy azt az elkövető saját fogyasztásra tárolta, a bírói gyakorlat nem a kábítószer tartását állapítja meg – amellyel az elkövető az enyhébben minősülő kábítószer birtoklásának bűncselekményét valósítja meg – hanem a kábítószer-kereskedelem előkészületét, attól függetlenül, hogy a kábítószer más részére történő eladása nem bizonyított. Amennyiben (ház)kutatás során a kábítószer kimérésére is használható, kábítószer maradványaival szennyezett konyhai mérleget, és/vagy a kábítószer porciózásához használt nejlontasakok talál a nyomozó hatóság, rendszerint a kábítószer-kereskedelem gyanúja merül fel.

A védekezésnek így adott esetben a kábítószer-kereskedelemre vonatkozó bizonyítékok és a bizonyítékokból levonható következtetések cáfolatára is kell irányulnia.

A kábítószer-kereskedelem szempontjából az sem elhanyagolható, hogy melyik magatartás bizonyítható: a törvény a kínálás, az átadás, a forgalomba hozatal és a kereskedés esetében nem tesz különbséget a kiszabható büntetést tekintve, azonban a bírói gyakorlatban az egyes magatartások más megítélés alá esnek, az átadás a legenyhébb, a kereskedés a legsúlyosabb fordulat. A különbség a büntetéskiszabásnál fog jelentkezni. 

Szükséges kiemelni, hogy kábítószer birtoklása miatt az elkövető nem büntethető, ha csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart, illetve aki kábítószert fogyaszt, ha a bűncselekmény elkövetését beismeri, és az elsőfokú ügydöntő határozat meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt.

A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy ha a terhelt beismeri a gyanúsításban közölt bűncselekményt, és vállalja, hogy elterelésen vesz részt, az ügyészség az eljárást felfüggeszti, majd az elterelésen valós sikeres részvétel igazolása esetén az eljárást megszünteti. Ezzel az eljárás lényegében jogkövetkezmény nélkül zárul le, semmilyen büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása nem történik.

Fontos azonban, hogy két éven belül ezzel a lehetőséggel csak egyszer lehet élni: ha a bűncselekmény elkövetését megelőző két éven belül az elkövetővel szemben az eljárást már a fentiek szerint felfüggesztették, vagy az elkövető büntetőjogi felelősségét kábítószer-kereskedelem vagy kábítószer birtoklása miatt megállapították, az elterelésen való részvétel nem mentesíti az elkövetőt a büntetőjogi felelősség alól, az legfeljebb enyhítő körülményként értékelhető.

Kiemelendő, hogy nemcsak az ismert kábítószerek birtoklása vagy az azokkal való kereskedése valósít meg bűncselekményt, hanem un. dizájner drogok (pl. a közismert „varázsdohány”) birtoklása és kereskedelme is. A Büntető Törvénykönyv ezen anyagok birtoklását és kereskedelmét az új pszichoaktív anyaggal visszaélés címén bünteti. Az új pszichoaktív anyagok listájának felsorolása külön rendeletben található.

Amennyiben kábítószerrel kapcsolatos bűncselekménnyel összefüggésben konzultálni szeretne, kérjen időpontot online, vagy hívjon telefonon.