Képviselet letartóztatási ügyekben

Letartóztatás esetén a bíróság döntése alapján a terhelt anélkül kerül büntetés-végrehajtási intézetbe, hogy jogerős ítélet megállapítaná, hogy bűnös.

A letartóztatás a legsúlyosabb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, amelyet a bíróság a jogerős ítélet előtt alkalmazhat. Az Ügyfelek számára kardinális kérdés, hogy szabadlábon védekezhetnek- e vagy sem, a letartóztatással szembeni küzdelem védőügyvédi oldalról szakértelmet igényel.

A terhelt letartóztatására jellemzően a nyomozati szakban kerül sor, ugyanakkor a bírósági szakban is el lehet rendelni, illetve a nyomozati szakban elrendelt letartóztatást a bíróság a bírósági szakaszban is fenntarthatja.

Védőügyvédként a nyomozati szakban vállalt képviselet és a bírósági szakban vállalt képviselet ennélfogva magában foglalja a letartóztatás tárgyában tartott ülésen való képviseletet is, azonban a letartóztatás során ellátott képviselet speciális védői tevékenység.

Fontos hangsúlyozni, hogy a terhelt letartóztatása nem arról a kérdésről szól, hogy a terhelt elkövette-e a bűncselekményt vagy nem. A letartóztatást elrendelő vagy meghosszabbító bíróság nem vizsgálja meg a bizonyítékok hitelességét, nem ütközteti az egymásnak ellentmondó bizonyítékokat, és nem vizsgálja meg azt sem, hogy az egyes bizonyítékokból milyen következtetések vonhatóak le.

A letartóztatás szempontjai

A letartóztatás úgynevezett személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés.

A személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alkalmazásának van egy általános feltétele, és vannak speciális feltételei.

Az általános feltétel, hogy a bűncselekmény megalapozott gyanúja fennálljon. Ennek megállapításához az szükséges, hogy rendelkezésre álljon olyan bizonyíték, amelyből következhet a bűncselekmény terhelt általi elkövetése. Ahogy említettem, a bizonyítékokat a letartóztatás során a bíróság nem ütközteti, nem vizsgálja az összes bizonyíték egymáshoz való viszonyát, csupán azt nézi meg, hogy van-e olyan bizonyíték, amely alátámasztja a gyanúsítást.

A megalapozott gyanú fogalma rendkívül tág, ennélfogva a bíróság a megalapozott gyanú meglétét rendszerint megállapítja.

A személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alkalmazásának különös feltételei a szökés/elrejtőzés, vagy ennek veszélye; a bizonyítás akadályozása vagy ennek veszélye és bűnismétlés vagy ennek veszélye.

Azt, hogy a fentieknek fennáll a veszélye, a bíróságnak konkrétumokkal kell alátámasztania.

A védőügyvéd feladata 

Ahogy már említettem, a letartóztatás tárgyában a bíróság nem vizsgálja a bizonyítékokat, így nem is azt vizsgálja, hogy a terhelt bűnössége megállapítható-e vagy sem.

Ennélfogva az eljárás ezen szakaszában nem is arról kell meggyőzni a bírót, hogy az ügyfél ártatlan, hanem arról, hogy szükségtelen a legsúlyosabb kényszerintézkedést, a letartóztatást alkalmazni vele szemben. 

Olyan iratokat és bizonyítékot szükséges tehát előterjesztenie a büntetőügyvédnek, amelye cáfolják a szökés, a bizonyítás akadályozásának és/vagy a bűnismétlésnek a veszélyét. A védőügyvédnek érvelésével cáfolnia kell, hogy azok a tények, amelyek alapján az ügyészség szerint ezen veszélyek fennállnak, valójában nem állapíthatóak meg, vagy nem olyan súlyúak, hogy megalapozzák a terhelt letartóztatástát.

A terhelt letartóztatását ugyanis még a szökés, a bizonyítás akadályozása és/vagy a bűnismétlés veszélye esetén is csak akkor lehet elrendelni, ha más kényszerintézkedéssel nem küszöbölhetőek ki ezek a veszélyek.

Más kényszerintézkedés lehet a bűnügyi felügyelet. Bűnügyi felügyelet lehet lakóhelyre korlátozott, és lehet területre korlátozott is, azaz a bíróság elrendelheti, hogy a terhelt nem hagyhatja el a lakóhelyét, de azt is, hogy csupán a várost vagy a megyét nem hagyhatja el engedély nélkül.

Így amennyiben az ügyészség a terhelt letartóztatását indítványozza, a cél annak elérése, hogy vagy semmilyen kényszerintézkedést ne alkalmazzon a terhelttel szemben a bíróság, vagy a lehető legenyhébbet alkalmazza.

Ezen cél eléréséhez a védőügyvédnek ismernie kell a magyar és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is, mivel mind a hazai, mind az uniós bíróság számos alkalommal adott iránymutatást arról, hogy milyen szempontokat kell figyelembe vennie az adott bíróságnak a letartóztatás alkalmazásához.