Álláspont - A vagyonkezelői kötelezettségszegés büntetőjogi minősítésének dilemmái.

Amennyiben van célzat, nincs hűtlen kezelés, ha nincs célzat, nincs bűnszervezet sem. Következésképp a hűtlen kezelést bűnszervezetben elkövetni nem lehet, holott a joggyakorlattől ezen minősítés egyáltalán nem idegen.

A vagyonkezelői kötelezettség a vagyon megóvásának, gyarapításának kötelezettségét foglalja magában, azonban általánosságban rögzíthető, hogy a vezető tisztségviselő “főkötelezettsége” azokból a polgári jogi szabályokból fakad, amelyek szerint a vezető tisztségviselő a vagyonkezelői kötelezettsége körében a gazdasági társaság érdekeit szem előtt tartó eljárásra köteles. [Ptk. 3: 21. § (2) bek.; 3: 112. § (2) bek.]

A hűtlen kezelés bűncselekménye csak szándékosan követhető el, eshetőleges szándékkal is.

Az elkövető tudatának át kell fognia, hogy a vagyonkezelői kötelezettség megszegése a gazdasági társaság részére vagyoni hátránnyal jár vagy járhat.

A csak szándékosan elkövethető bűncselekmény közül a Büntető Törvénykönyvben (a továbbiakban Btk.) találhatóak olyan bűncselekmények, amelyek csak egyenes szándékkal követhetőek el (ilyenek a célzatos bűncselekmények), és vannak olyanok, amelyek egyenes és eshetőleges szándékkal is elkövethetőek.  Olyan bűncselekményt a Btk. kifejezetten nem ismer, amely csak eshetőleges szándékkal követhetőek el.

Azonban álláspontom szerint a hűtlen kezelés bűncselekményét a gyakorlatban – bár dogmatikusan nem jelenthető ki – annak jellegéből adódóan csak eshetőlegesen szándékkal lehet elkövetni, amelyből több további jogi következtetés is levonható.

Az egyenes szándékkal elkövetett bűncselekmények természetesen nem minden esetben célzatos bűncselekmények, azonban nehezen képzelhető el az elkövető részéről olyan vagyoni hátrány okozásának kívánalmát magában hordozó vagyonkezelői kötelezettségszegés, amelynek nincsen valamilyen célja.

Tehát a gazdasági társaság vagyonának öncélú (cél nélküli) csökkentése a gyakorlatban nem képzelhető el, ha van célja, akkor viszont a vagyonkezelői kötelezettsége megszegése más bűncselekmény törvényi tényállásba fog ütközni, jellemzően a sikkasztás bűncselekményébe,

A bírói gyakorlat korántsem egységes.

A BH 2018.6.161. számon közétett eseti döntés szerint „hűtlen kezelést valósít meg az a terhelt, aki mint ügyvezető nem a rá bízott gazdasági társaságok elsődleges érdekében jár el, hanem a gazdasági társaságok rá bízott vagyonát elvonja, és azt más – kívülálló, saját különálló érdekeltségébe tartozó – gazdasági társaság érdekének szolgálatába állítja.”

A Kúria Bfv. I. 975/2020. sz. határozata (BH 2022.3.64.)  rögzíti, hogy „a színlelt szerződés a korábbi Ptk. 205. § (6) bekezdése alapján semmis, ami azt jelenti, hogy hiányzik a szerződés szerinti cél létrehozására irányuló akarat minden szerződő fél részéről. Ha azonban a valós akarat bűncselekmény leplezése, az a színlelt szerződés megkötésével a leplezés célzata miatt a bűncselekmény egyenes szándékkal történő megvalósítására is utal. Amennyiben a színlelt szerződés megkötése esetén a szerződés szerinti cél létrehozása iránti akarat a szerződő felek részéről hiányzik, és a színlelt szerződés megkötésével leplezni kívánt szerződéses akarat bűncselekmény megvalósítására irányul, a cselekmény kilép a polgári jogi jogviszonyból és belép a büntetőjogi jogviszonyba. Erre figyelemmel sikkasztás megállapításának van helye, ha a színlelt szerződések megkötése azt a célt szolgálta, hogy azzal az elkövetők leplezni kívánták a rájuk bízott vagyon eltulajdonítását valós jogcímen történő kifizetés látszatát keltve.”

Az ÍH 2019.44. számon közétett eseti döntés szerint „amennyiben a terhelt nem az őt terhelő általános vagyonkezelési kötelezettség megszegésével okoz vagyoni hátrányt, hanem szerződéssel leplezett, színlelt gazdasági tevékenységet végez abból a célból, hogy valaki jogtalan haszonra tegyen szert, nem a hűtlen kezelés törvényi tényállását, hanem a gazdasági csalást valósítja meg.”

A három eseti döntés szöges ellentétben áll egymással, álláspontom szerint a BH 2022.3.64. sz. közzétett eseti döntés helyeselhető anyagi jogi szempontból.

Az elhatárolás alapvetően két lépcsős. A vagyonkezelői kötelezettség tartalma magában foglalja a rábízást is, amennyiben azonban elkövetőt nem illeti meg a vagyonkezelés joga – és nem terheli a vagyonkezelés kötelezettsége – kizárólag sikkasztás valósítható meg az elkövetőre bízott vagyonnal való sajátjakénti rendelkezés vagy eltulajdonítás esetén.

Amennyiben az elkövetőt megilleti a vagyonkezelés joga, az elhatárolás alapja az elkövetési magatartás módja és annak célzata lesz: a sikkasztás elkövetési magatartása a rábízott vagyonnal való sajátjakénti rendelkezés és a vagyon eltulajdonítása, amelyek speciális elkövetési magatartások a vagyonkezelői kötelezettség megszegéséhez képest.

Mindezek alapján a BH 2018.6.161. sz. közzétett eseti döntés ratio decidendi-je nem fogadható el: a vezető tisztségviselőre rábízott vagyon elvonása és más – kívülálló, az elkövető saját különálló érdekeltségébe tartozó – gazdasági társaság érdekébe állítása esetén az elkövető magatartása a rábízott vagyon más részére történő eltulajdonítását célozza.

A Kúria BH 2018.6.161. sz. közzétett eseti döntésének jogi indokolásából kitűnik, hogy alapvetően azt tekinti kiindulási pontnak, hogy az sértett gazdasági társaságtól elvont pénz átruházásának van-e jogcíme vagy nincs, előbbi esetben a  jogcím valós-e, vagy fiktív.

A Kúria álláspontja szerint amennyiben nincs jogcíme annak, hogy a pénz elvonásra kerül a sértett gazdasági társaságtól, vagy a jogcím fiktív, sikkasztás valósul meg, ha van valós jogcím, akkor viszont hűtlen kezelés..

Ezen logika szerint tehát akkor beszélhetünk hűtlen kezelésről, ha maga a szerződés megkötése és annak jogcíme a gazdasági társaság érdekében áll, indokolt, de a szerződés olyan rendelkezései, amelynek vannak pénzügyi kihatásai – természetesen leginkább a szerződéses ellenérték – nem felel meg a gazdasági társaság érdekeinek.

A Kúria megközelítése logikusnak tűnik, azonban dogmatikai alapon mégsem foghat helyt megítélésem szerint. Konkretizálva a valós jogcímmel, de a gazdasági társaság érdekeivel ellentétesen kötött szerződést, vegyünk példának egy klasszikusnak mondható esetet, amikor a gazdasági társaság túlárazott szolgáltatást fizet ki egy másik gazdasági társaságnak, úgy, hogy a két vezető tisztségviselő a túlárazásról megállapodott.

Amennyiben a gondos eljárásnak megfelelő magatartás elmulasztása miatt kerül kifizetésre túlárazva egy szolgáltatás (a két vezető tisztségviselő megállapodása nélkül), eshetőleges szándékkal elkövetett hűtlen kezelés egyéb körülmények mellett természetesen megállapítható.

Azonban ha a szolgáltatás azért került túlárazva kifizetésre, hogy a szerződés partner nagyobb összegű pénzhez jusson, mint amennyi piaci alapon reális lenne, ezen cselekmény nyilvánvalóan célzatos, a célzat, hogy az elkövető a szerződéses szerinti ellenértékét – annak indokolatlan és ésszerűtlen részét –  más számára eltulajdonítsa.

A célzat miatt ugyanakkor a specialitás szabályai miatt nem hűtlen kezelés, hanem sikkasztás a helyes minősítés.

Az ÍH 2019.44. sz. közzétett eseti döntés gazdasági csalást állapított meg hasonló tényállás esetén. Ugyancsak rögzíthető, hogy a vagyon eltulajdonítása színlelt gazdasági tevékenység keretében történik, a színlelt gazdasági tevékenység ugyanakkor a vagyon elulajdonításának módja lesz, a színlelés valótlan jogcímet jelent. A gazdasági csalás vonatkozásában csak egyetérteni tudok Tóth Mihály azon álláspontjával, hogy a gazdasági csalás felesleges törvényi tényállás, a gazdasági bűncselekmények túlszabályozottságának eredménye.

A  vagyonkezelői kötelezettség megszegése tehát egyenes szándékkal akkor követkehető, ha nyilván a kívánalomnak van valamilyen célja, a cél viszont más bűncselekmény törvényi tényállását fogja kimeríteni, akár a sikkasztás bűncselekményét, eltérő bírói álláspont mellett akár a gazdasági csalás bűncselekményét.

Ennek azonban más anyagi jogi jogkövetkezményei is vannak. Álláspontom szerint fogalmilag kizárt a hűtlen kezelést bűnszervezetben elkövetni.

A Btk. 459. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a bűnszervezet: legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.

A bűnszervezet célja tehát szándékos bűncselekmények elkövetése, a bűnszervezet működését a bűnszervezet célja fogja keretek közé.

A bűnszervezeti keretében megvalósított bűncselekmények célzatának szükségességét a BH 2018.106. sz. közzétett eseti döntés is alátámasztja. Az eseti döntés rögzíti, hogy  bűnszervezetben elkövetésre vont jogkövetkeztetésnek van helye (az egyéb törvényi feltételek megléte esetében), ha az elkövetési magatartások egymást kiegészítő jellegűek, azok kapcsolódása a célzott és végrehajtott bűncselekményhez kölcsönös, az adott tényállásszerű elkövetési magatartás keretei közé illeszkedő cselekmény más személy előző cselekményéhez társul, avagy a célzott bűncselekmény megvalósulásához további láncolatos tevékenységet feltételez.

A hűtlen kezelés ugyanakkor – a fentebb kifejtett álláspontom szerint – célzatos nem lehet, mivel az már más bűncselekmény törvényi tényállás keretei közé illik.

Természetesen a bűnszervezet célja és a bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények célja nem feltétlenül azonos, azonban a BH2018.106. sz. közétett eseti döntés rögzíti, hogy a bűnszervezet keretében végrehajtott cselekmények láncolatosan és kiegészítően hatnak egymásra, a vagyonkezelői kötelezettség pedig önmagában mint bűnszervezeti “eszközcselekmény” nem értékelhető: példának okáért, ha a bűnszervezet „fejének” célja sikkasztás, a vezető tisztségviselő a sikkasztásra kiterjedő tudattartalom esetén a vagyonkezelői kötelezettség bűnszervezeti célt elősegítő megszegése esetén a sikkasztás bűnsegéde lesz.

Rögzíthető tehát, hogy az a minősítés, amely megállapítja a hűtlen kezelés bűnszervezetben történő elkövetését, anyagi jogi szempontból helytelen.

Szükséges megemlíteni, hogy egyes bírói döntésekben a fenti érvelés megjelenik: a Pécsi Ítélőtábla a  Bf.II.3112018/12. sz. döntésében a bűnszervezet hiánya kapcsán az alábbiak szerint érvelt:

„…nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a másodfokú bíróság által hűtlen kezelésként értékelt – a tényállás I/A. és IV. pontjaiban írt  - cselekmények esetében a vagyoni hátrány okozására irányuló – szándék eshetőleges formában állt fenn, miközben a bűnszervezeti elkövetés – éppen az összehangolt csoporttevékenység célkitűzéseiből adódóan – egyenes szándék meglétét feltételezné.”

A fenti érvelés a bűnszervezet kizártsága kapcsán tehát azzal érvelt, hogy a bíróság a terheltek terhére rótt bűncselekményt eshetőleges szándékkal elkövetett hűtlen kezelésnek értékelte, a bűnszervezet célkitűzése viszont egyenes szándékot von maga után.

A Pécsi Ítélőtábla egyébként helyes érvelése azzal egészítendő ki, hogy in conreto a hűtlen kezelést egyenes szándékkal elkövetni nem lehet, mert ha a vagyonkezelési kötelezettség megszegésének célja van, a cselekmény rendszerint más bűncselekmény törvényi tényállását meríti ki. Ebből pedig okszerűen az következik, hogy a hűtlen kezelést bűnszervezetben nem lehet elkövetni.

Ahogyan a fentiekből is kitűnik, van olyan bírói döntés, amely a hűtlen kezelés szubjektív oldalát és a bűnszervezet megállapíthatóságát – annak szintén szubjektív oldalát figyelembe véve – összekapcsolja, ugyanakkor számos esetben lehet találkozni bűnszervezetben elkövetett hűtlen kezelés vádjával és ilyen ítélettel is, amelyet azonban a fent kifejtettek szerint anyagi jogi szempontból helytelennek tartok.

 

A mulasztással elkövetett kötelességszegés

A vagyonkezelői kötelezettség megszegésének – mint elkövetési magatartásnak – az ellenpólusa a gazdasági társaság érdekeit szem előtt tartó gondos eljárásban nyilvánul meg. A gazdasági társaság érdekeit szem előtt tartó gondos eljárás mint főkötelezettség az ügy sajátosságaitól függően bontható további részkötelezettségekre, azaz, hogy az adott ügyletkötés során mit kell vagy kellett volna tennie ahhoz a vezető tisztségviselőnek, hogy a kockázat – amely minden gazdasági döntés természetes velejárója – ésszerű keretek között maradva indokolt legyen.

Ezen részkötelezettségek nem teljesítése gyakran (rendszerint) mulasztással történik. Például egy hitelkihelyezés során a gazdasági társaság döntéshozóját terheli annak kötelezettsége, hogy elvégezze az adós kockázatértékelését, felmérje az adós jövedelmi, vagyoni helyzetét, értékelje a hitel fedezetéül szolgáló vagyontárgyat. Ezen részkötelezettségek elmulasztásával a hitelszerződés aláírása nem megengedett kockázatot fog hordozni, és a vagyonkezelői kötelezettség megszegésével az elkövetési magatartása megvalósul, a részkötelezettségeket elmulasztó döntéshozónak/vezető tisztségviselőnek pedig eshetőleges szándékkal átfogja a tudattartalma, hogy az adós vizsgálatának hiányában a hitel visszafizetése kétséges, azaz a gazdasági társaságot vagyoni hátrány érheti.

Jogkérdés, hogy mit tekintünk elkövetési magatartásnak. A hitelszerződés aláírását vagy az adósvizsgálat, fedezetértékelés elmulasztását?

Természetesen lehetséges, hogy a bűncselekmény elkövetési magatartása tevékenységi és mulasztási elemeket egyaránt tartalmaz, ugyanakkor az elkövetési magatartás és az eredmény között okozati összefüggést mint tényállási elemet szem előtt tartva az elkövetési magatartás az adósvizsgálat/fedezetértékelés elmulasztásában realizálódik, mivel lényegében ez testesíti meg a gazdasági társaság érdekeivel ellentétes magatartást, és ezen kötelezettségek elmulasztása az, amely indokolatlan kockázattal a vagyoni hátrány bekövetkezésének lehetőségét hordozza magában.

A nyitott törvényi tényállásoknál azonban a nemtevés csak akkor minősül tényállásszerű mulasztásnak, ha az elkövetőt speciális jogi kötelesség terheli az eredmény megakadályozására.

Természetesen a vezető tisztségviselőt speciális jogi kötelezettség terheli az eredmény – azaz vagyoni hátrány bekövetkeztének – elkerülése érdekében, azonban a speciális jogi kötelezettség mindenkit önállóan terhel. Büntetőjogi alaptétel, hogy a mulasztással elkövetett cselekmény elkövetője csak önálló tettes lehet, a társtettesség kizárt.

Mindezek alapján azon hűtlen kezelések esetében, amelyek esetében a társaság érdekeit szem előtt tartó magatartás hiánya valamely vagyonkezelői kötelezettség elmulasztásában nyilvánul meg, a társtettesség megállapítása kizárt. Ehhez előszőr is azt szükséges megállapítani, hogy konkrétan mi az elkövetői magatartás, azaz milyen kötelezettség nemtevése az, amely nem felel meg a gazdasági társaság érdekeinek, milyen kötelezettség nemtevése okoz(hat) vagyoni hátrányt.

Ilyen esetben az sem alapozhat meg társtettességet, hogy az ügyletkötésre több, szavazati joggal rendelkező elkövető (pl. igazgatósági tag) szavazata alapján került sor, vagy az ügyletkötés több vezető tisztségviselő által ellenjegyezve kerül aláírásra, mert minden szavazati joggal rendelkező tagot és minden  vezető tisztségviselőt önállóan terhel a speciális jogi kötelezettség arra, hogy a gazdasági társaság érdekeit szem előtt tartó magatartást tanúsítson.

A mulasztással elkövetett hűtlen kezelés kapcsán a mulasztás jogi természete további érv arra, hogy a bűncselekmény bűnszervezetben nem követhető el. Nehezen képzelhető el ugyanis – megkockáztatom, fogalmilag kizárt – hogy az elkövető a speciális jogi kötelezettségét – amely önállóan terhelti – más mulasztásával (vagy egyéb tevékenységével) összehangolva nem teljesíti a bűnszervezet célja érdekében. Ezesetben vissza kell kanyarodni a tudati oldalon a célzat kérdésére: amennyiben a kötelességellenes nemtevésnek célja van, más bűncselekmény valósul meg, nem hűtlen kezelés, és a nemtevés is valójában más törvényi tényállás elkövetési magatartásához fog kapcsolódni.










Felhasznált irodalom:

KARSAI Krisztina - SZOMORA Zsolt - VIDA Mihály: Anyagi büntetőjog különös rész II., Iurisperitus Bt., Szeged, 2013.

Kereszty Béla: A vagyonkezelő büntetőjogi felelőssége. Magyar Jog, 2002/5.

Mohai Máté: A jogi személy vezető tisztségviselője által elkövetett hűtlen kezelés kérdései az új polgári törvénykönyvre is figyelemmel. http://dfkonline.sze.hu/images/egyedi/doktori/doktori%20m%C5%B1helytanulm%C3%A1nyok%202014/mohai.pdf

Tóth Mihály: A gazdasági bűnözés és bűncselekmények néhány aktuális kérdése http://real.mtak.hu/121348/1/2015_03_Toth.pdf