Élet, testi épség elleni bűncselekmények

Foglakozás körében elkövetett veszélyeztetés

A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés akkor valósulhat meg, ha valaki foglalkozási szabály megszegésével más életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sérülést okoz. A büntetőjogi felelősség megállapításához tehát nem feltétlenül szükséges sérülés: már a közvetlen veszélyhelyzet kialakulása is elegendő lehet. A veszély szándékos előidézését a törvény súlyosabban bünteti.

Ebbe a körbe tartozhatnak az orvosi műhibák, az egészségügyi ellátás során elkövetett mulasztások, valamint az építési munkaterületen vagy gépek üzemeltetése során megszegett munkavédelmi és biztonsági előírások. Önmagában azonban egy kedvezőtlen kezelési eredmény vagy munkahelyi baleset nem jelenti automatikusan bűncselekmény elkövetését. Tisztázni kell a konkrét foglalkozási szabályszegést, az érintett személy felelősségét, valamint a szabályszegés és a veszélyhelyzet vagy sérülés közötti okozati összefüggést.

Ha a szabályszegés halálhoz vezet, és az elkövetőt a halálos eredmény tekintetében gondatlanság terheli, halált okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, nem pedig emberölés állapítható meg. Az ilyen büntetőügyekben különösen fontos a szakértői vélemények alapos értékelése, a szakmai kötelezettségek pontos meghatározása és annak vizsgálata, hogy a következmény szabályszerű eljárással elkerülhető lett volna-e.

A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés a Büntető Törvénykönyvben:

165. § (1) Aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.

(3) Ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő, bűntett miatt az (1) bekezdésben meghatározott esetben három évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben – az ott tett megkülönböztetés szerint – egy évtől öt évig, két évtől nyolc évig, illetve öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 

(4) E § alkalmazásában foglalkozási szabály a működőképes lőfegyver, a robbantószer és a robbanóanyag használatára és kezelésére vonatkozó szabályok is.