Emberölés

Az emberölés az élet elleni bűncselekmények legsúlyosabb formája, amely más ember életének kioltásával valósul meg. A büntetőjogi következmények szempontjából meghatározó a cselekmény pontos minősítése: jelentős különbség van az emberölés alapesete, minősített esetei, az erős felindulásban elkövetett emberölés és a gondatlan emberölés között.

Az emberölés minősített esetei közé tartozik például az előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból vagy célból, különös kegyetlenséggel, illetve több ember sérelmére történő elkövetés. A minősítő körülmények megállapítása lényegesen súlyosabb büntetést, akár életfogytig tartó szabadságvesztést is lehetővé tehet. Ezért alapvető kérdés, hogy az egyes minősítő körülményeket a bizonyítékok valóban alátámasztják-e.

Az emberölés kísérlete és a testi sértés elhatárolásakor az elkövető szándékát kell vizsgálni: a sértett halálát kívánta-e, vagy annak lehetőségébe belenyugodott-e. Az alkalmazott eszköz, a támadott testtájék, az erőkifejtés, a konfliktus előzményei és az elkövetés utáni magatartás egyaránt jelentős lehet. A sérülés súlyossága önmagában nem bizonyítja az ölési szándékot, ezért az indokolatlanul súlyos minősítés elhárítása a védekezés egyik központi kérdése lehet.

Az emberölési ügyek bizonyításában kiemelt szerepet kaphatnak az igazságügyi orvosszakértői, daktiloszkópiai és hemogenetikai vizsgálatok. Az ujjlenyomatok, a vérnyomok és más biológiai anyagmaradványok DNS-vizsgálata, valamint a sérülések keletkezési módjának elemzése segíthet az érintettek azonosításában és az eseménysor rekonstruálásában. Egy ujjlenyomat vagy DNS-egyezés ugyanakkor önmagában nem feltétlenül bizonyítja az emberölés elkövetését: értékelni kell a nyom keletkezésének lehetséges idejét, módját és a többi bizonyítékkal való kapcsolatát is.

A helyes jogi minősítéshez a szakértői megállapítások, a helyszíni nyomok, a tanúvallomások és a kamerafelvételek együttes értékelése szükséges. A bizonyítékok közötti ellentmondások feltárása, a minősítő körülmények ellenőrzése és a jogos védelem vizsgálata alapvetően befolyásolhatja a büntetőjogi felelősség megállapítását és a várható büntetést.

Emberölés a Büntető Törvénykönyvben

160. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2)^* A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést

a) előre kitervelten követik el,

b) nyereségvágyból követik el,

c) aljas indokból vagy célból követik el,

d) különös kegyetlenséggel követik el,

e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, közfeladatot ellátó személy sérelmére, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy sérelmére követik el,

f) több ember sérelmére követik el,

g) több ember életét veszélyeztetve követik el,

h) különös visszaesőként követik el,

i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el,

j) védekezésre képtelen személy sérelmére követik el,

k) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el,

l) az elkövetővel szemben emberölés miatt történt vádemelés után követik el, vagy

m) úgy követik el, hogy az elkövető a cselekményt megelőzően – annak elkövetésével összefüggésbe hozható módon – kábítószert fogyasztott.

(3) Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki az emberölést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik.

(6) A (2) bekezdés h) pontja alkalmazásában a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény

a) a népirtás [142. § (1) bekezdés a) pont], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §),

b) az emberrablás és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei [190. § (4) bekezdés, 445. § (5) bekezdés a) pont],

c) a terrorcselekmény, a jármű hatalomba kerítése, és a zendülés súlyosabban minősülő esetei, ha a halált szándékosan okozva követik el [314. § (1) bekezdés, 320. § (2) bekezdés, 442. § (4) bekezdés].

(7)^* A (2) bekezdés l) pontja akkor alkalmazható, ha az elkövetőt

a) a vádemelés után elkövetett emberöléssel egy eljárásban a korábban elkövetett emberölés miatt is elítélik, vagy

b) a korábban elkövetett emberölés miatt jogerősen elítélték.

Erős felindulásban elkövetett emberölés

161. § Aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Hírek