Egyezség a bűnösség beismeréséről

Az egyezség a terhelt és az ügyészség megegyezését jelenti, amely során a terhelt, ha beismeri a terhére rótt bűncselekményt, az általános gyakorlathoz képeset kedvezőbb büntetést fog kapni.

Az egyezéget a köznapi szóhasználatban szokták vádalkunak is hívni, azonban fontos, hogy az egyezség megkötése esetén a terhelttel szemben a bíróság büntetést fog kiszabni. Így a terhelt az egyezség megkötése esetén sem fog mentesülni a büntetőjogi felelősség alól, azonban jelentős kedveményben lehet része.

A terhelti együttlműködésnek van ugyanakkor egy másik formája is, amit a büntetőeljárás un. leplezett eszköznek minősít: a bütetőjogi felelősség elkerülésének kilátásba helyezése, amikor is a bűncselekmény elkövetője olyan megállapodást köt az ügyészéggel, amellyel ő csak tanú marad az ügyben.

Az egyezség és a büntetőeljárás elkerülésének kilátásba helyezése közötti különbség

Amíg az egyezségnél a terhelt büntetőjogi felelőssége meg lesz állapítva, és vele szemben büntetés fog kiszabásra kerülni, addig a büntetőjogi felelősség elkerülésének kilátásba helyezése esetén a bűncselekmény elkövetője tanú marad.

Természetesen az utóbbi a kedvezőbb, ugyanakkor kiemelendő, hogy az ügyészség kivélteles esetben köt ilyen megállapodást a bűncselekmény elkövetőjével. Akkor, ha a vallomása az adott büntetőügy vagy más büntetőügy felderítéséhez olyan mértékben hozzájárul, hogy vallomás megszerzéséhez nagyobb állami érdek fűződik, mint a bűncselekmény elkövetőjének felelősségre vonásához.

Mi alapján dönt az ügyészség a megállapodás típusáról?

Az olyan megállapodás megkötését, amelynek eredményeképp a bűncselekmény elkövetője csak tanú marad az ügyben, kivételes esetben alkalmazza az ügyészség. Ezzel szemben jóval gyakoribb az egyezség megkötése.

A gyakorlati tapasztalatok alapán a különsbség abban ragadhat meg, hogy a büntetőjogi felelősség elkerülésének kilátásba helyezése estén a bűncselekmény elkövetőjének vallomása elengedhetelen ahhoz, hogy az ügyészség oldaláról az eljárás sikeres legyen, így a vallomás perdöntő jelentőségű.

Ezzel szemben az egyezség megkötése esetén az egyezséget kötő terhelt vallomása csupán segíti azt, hogy az ügyészség bizonyítani tudja az álláspontját és a vádat, de egyébként az ügyészségnek egyéb bizonyítakai is vannak ahhoz, hogy vádat tudjon emelni.

Az egyezség elemei

A terhelt oldaláról az egyezség létrejöttének alapvető feltétele a terhére rótt bűncselekmény beismerése, és ennek érdekében a vallomástétel.

Az egyezéség kiterjedhet arra is, hogy terheltnek jóvá kell tennie a sértettnek okozott kárt.

Költségvetési csalás elkövetése esetén például az egyezség részre rendszerint, hogy  költségvetésnek okozott vagyoni hátrány valamekkora részét meg kell fizetnie a terheltnek az állam javára.

A terhelt az egyezség keretében vállalhatja, hogy az ügy, illetve más büntetőügy bizonyításához hozzájárulva az ügyészséggel, illetve a nyomozó hatósággal jelentős mértékben együttműködik. 

Mivel egyezségkötés esetén az egyezség létrejöttének alapvető feltétele a vallomás megtétele – amely önmagában segíti a nyomozó hatóság munkáját – a jelentős mértékű együttműködés inkább arra irányul, hogy a terhelt bizonyítékot is szolgáltathat a hatóság részére, vagy olyan információkkal segítheti a hatóság munkáját – akár egy teljesen más büntetőügy kapcsán – amely túlmutat a saját gyanúsításán, a saját cselekményén.

Az ügyészség oldaláról az egyezség legfonosabb eleme, hogy az ügyészség meghatározza, hogy az egyezség keretében milyen  büntetés kiszabását kéri.

A büntetést a bíróság fogja kiszabni, ugyanakkor az egyezség lényege éppen az, hogy a bíróság kötve van az egyezséghez. A bíróság csak azt vizsgálja meg, hogy az egyezség létrejötte és a tartalma megfelel-e a törvénynek. Amennyiben az egyezség a törvénynek megfelel, a bíróság az egyezséget jóváhagyva, attól nem térhet el, így azt a büntetést fogja kiszabni, ami az egyezségben szerepel.

Mikor nem felel meg a törvénynek az egyezség?

Az egyezség törvényessége körében a bíróság elsősorban azt vizsgálja, hogy az egyezség csak olyan emeket tartalmaz, amelyet a törvény megenged. Előfordul a gyakorlatban például költségvetési csalás miatt folyamatban lévő büntetőügyek esetén – ahol a bűncselekmény jellemzően egy gazdasági társaságon keresztül kerül elkövetésre –, hogy az egyezség nem terheltet kötelezi pénzfizetésre, hanem a jogi személyt. Ugyanakkor a jogi személy különálló jogalany, a terhelttől külön kezelendő, az egyezség pedig csak a terhelt vonatkozásában tartalmazhat rendelkezést. Ez igaz akkor is, ha egyébént a gazdasági társaságnak a terhelt az egyedüli tulajdonosa és ügyvezetője.

Másik példa az egyezség törvénytelenségére, ha az egyezség kiterjed a terhelttel szembeni vagyonelkobzásra. Ugyanis a vagyonelkobzás – a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett vagyon – a törvény erejénél fogva kötelező, arra nem terjedhet ki az egyezség.

Amennyiben ugyanakkor az ügyészség és védőügyvéd figyel arra, hogy az egyezésg ne tartalmazzon olyan rendelkezést, amelyet a törvény nem enged meg, akkor a bíróság az egyezséget jóvá fogja hagyni, és azt a büntetést fogja kiszabni, amelyet az egyezség tartalmaz.

Szintén nem törvényes az egyezség, ha az egyezésgbe foglalt bűncselekménym minősítése nem törvényes, azaz nem felel meg a büntetőjog szabályinak.

Például az egyezség hűtlen kezelés tárgyában született, ugyanakkor a vádirat valójában egy csődbűntettet tartalmaz.

Mi nem lehet még tárgya az egyezségnek?

A büntetőeljárási törvény azt nem teszi lehetővé, hogy a tényállás és a minősítés az egyezség tárgya legyen.

A tényállásra vonatkozó egyezség tilalma azt jelenti, hogy arra nem vonatkozhat az egyezség, hogy mi történt, azaz nem lehet megegyezni abban, hogy bizonyos tényeket – amelyeket egyébként más bizonyítékok alátámasztanak – mellőzzön az ügyészség.

Ugyanakkor nyilván ez nem jelenti azt, hogy ha az ügyészség által megállapított tények nem fedik a valóságot, akkor ne lehessen e körben egyeztetést folytatni, és meggyőzni az ügyézséget valósághű tényekről.

A minősítésre vonatkozó egyezség tilalma azt jelenti, hogy az nem lehet az egyezség tárgya, hogy a tények alapján megállapítható cselekménynek mi legyen a törvényi minősítése.

Amerikai filmekben gyakran hangzik el, hogy a védőügyvéd és az ügyészség arról egyeztet, hogy a vádlott beismerése esetén gyilkosság, azaz szándékos emberölés helyett gondatlan emberölésre módosítja a vádat. Ezt a magyar büntetőeljárási törvény nem engedi.

Ugyanígy, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható a bűnszervezeti elkövetést, az ügyészség és a védő/terhelt nem egyezhet meg abban, hogy a bűnszervezet mellőzésre kerüljön.

Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy ha a rendlekezésre álló tények és bizonyítékok alapján a büntetőjogi ügyvéd szakmai álláspontja eltér az ügyészégétől, például, hogy a cselekmény nem minősülhet bűnszervezetben elkövetettnek, akkor ezt ne jelezze az ügyészségnek, és ne próbálja meggyőzni a saját szakmai álláspontjának helyességéről.

Az egyezségkötés a gyakorlatban

Egyezség megkötését a védőügyvéd és a terhelt, valamint az ügyészség is kezdeményezheti, lényegében bármilyen bűncselekmény esetén.

Ugyanakkor az ügyészség csak akkor fog egyezséget kötni a terhelttel, ha ahhoz érdeke fűződik. Éppen ezért egyezségkötésre a gyakrorlatban jellemzően akkor van lehetőség, ha az ügyben több terhelt van, és az ügyészség az egyik terhelt beismerése útján akarja megalapozni a többi terhelttel szemben a vádat.

Ebből az is következik, hogy az ügyészség például egy 50 terheltes ügyben nem fog az összes, egyezséget kezdeményező terhelttel egyezséget kötni, a bizonyításhoz elég neki pár terhelt beismerő vallomása is.

Gazdasági, költségvetést károsító büntetőügyekben jellemzően az egyezségkötés része, hogy a terheltnek a vagyoni hátrány egy részét meg kell fizetni. Fontos tehát, hogy az egyezségkötésnek nem törvényi feltétele a vagyoni hátrány megfizetése, de az ügyészség dönti el (és persze a terhelt és védője), hogy létrejön-e az egyezség, az ügyészség pedig gazdasági vagy költségvetési csalás miatt folyamatban  lévő büntetőügyekben rendre meghatározott pénz befizetéséhez köti az egyezség megkötését.

Az egyezségkötés folyamata

Az egyezség megkötését vagy terhelt és védőügyvédje, vagy az ügyészség kezdeményezi.

A büntetőjogi ügyvéd kezdményezése esetén, az ügyészség válaszaban tájékoztatja a védőügyvédet arról, hogy lát-e lehetőséget az egyezség megkötésére vagy sem.

Amennyiben az ügyészség már más terhelttel vagy terheltekkel egyezségkötési tárgyalásokban van, vagy úgy látja, hogy nincs szüksége egyezségkötésre, mert az álláspontja alátáamsztására egyébként is van elég bizonyíték, akkor eleve nemleges választ fog adni az egyezségkötési kezdményezésre.

Ugyanakkor ha az ügyészég lehetőséget lát egyezség megkötésére, elindulnak az egyezségkötési tárgyalások.

Fontos, hogy az egyezségkötési eljárásban védőügyvéd részvétele kötelező.

Az egyezségkötés tárgyalások alatt a büntetőjogi ügyvéd külön is eljárhat, és egyeztethet az ügyészséggel annak érdekében tisztázása érdekében, hogy milyen büntetésben gondolkodik az ügyészség, és milyen büntetést fogadna el a terhelt. Gazdasági büntetőügyek vagy költségvetési csalás miatt folyamatban lévő ügyek esetén az egyeztetés kiterjed arra is, hogy a terhelt mekkora összeg megfizetését tudná vállalni.

Az egyezségkötés érdekében az ügyészség akár több alkalommal is kihallgathatja a terheltet annak felmérése érdekében, hogy a terhelt valóban rendelkezik-e olyan információkkal a büntetőügyről, amelyek miatt érdemes vele egyezséget kötni.

Fontos, hogy az ezeken a kihallgatásokon készült jegyzőkönyvekből is ki kell tűnnie, hogy a kihallgatások egy lehetséges egyezség megkötése érdekében történtek. Ugyanis ha a végül mégsem jön létre egyezség az ügyészség és a terhelt között, akkor ezek a vallomások bizonyítékként nem használhatóak fel.

Az tehát nem veszélyezteti a terheltet, hogy miután beismeri a bűncselekmény elkövetését az és az ügyészség mégsem köt vele egyezséget, hátrányos helyzetbe kerüljön. Amennyiben az egyezség nem jön létre, az ügyészség semmilyen olyan iratot nem továbbíthat a bíróság felé, amely az egyezségkötés keretében keletkezett, a bíróságot arról sem tájékoztathatja, hogy volt egyezségkötési szándék.

Amennyiben a terhelt vallomása az ügyészség számára is hasznos a bizonyításhoz, és sikerül megállapodni a büntetésben, a megfizetni szükséges pénzösszegben és minden egyéb kérdésben, az egyezség létrejön egy külön egyezségkötési jegyzőkönyvben.

A büntetőjogi ügyvéd szerepe az egyezségkötés során

A büntetőügyvéd elsődleges feladata, hogy a nyomozati iratok alapján felmérje, hogy milyen terhelő bizonyítékok állnak rendelkezésre a terhelttel szemben: érdemes-e védekezni, vagy meg kell próbálni egyezséget kötni a büntetőeljárás lehető legkedvezőbb kimenetele érdekében.

Természetesen a gyakorlati tapasztalata alapján a büntetőjogi ügyvéd azt is tudja, hogy a büntetőügy jellege és a terheltnek a bűncselekmény elkövetésében játszott szerepe alapján van-e realitása annak, hogy az ügyészség is partner legyen az egyezség megkötésében.

Az alkufolyamat során a büntetőjogi ügyvéd alapvető feladata, hogy a terhelt számára a körülményekhez képest a legjobb megállapodás szülessen. Ennek érdekében a büntetőjogi ügyvéd aktívan részt vesz alkufolyamatban, és közreműködik abban is, hogy az egyezség törvényes legyen.

A büntetőjogi ügyvéd ehhez ismeri a bíróság büntetéskiszabási gyakorlatát is, hiszen csak annak tükrében lehet eldönteni, hogy az ügyészség ajánlata valóban kedvező-e. Amennyiben az ügyészség olyan büntetésben gondolkodik, amelyet egyébként is kiszabna a bíróság az eljárás végén, nyilvánvalóan az egyezség értelmét veszti.