Jogellenesen megszerzett bizonyítékok a büntetőeljárásban

A büntetőeljárás célja alapvetően a valóság feltárása, azaz egy múltbéli esemény rekonstruálása, ugyanakkor minden modern jogrendszerben a valóság feltárása csak törvényesen beszerzett bizonyítékok alapján történhet.

A büntetőeljárási törvény úgy rendelkezik, hogy nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve más hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg.

1. A jogsértés elkövetője

Fontos kiemelni, hogy csak a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság vagy más hatóság által jogellenesen beszerzett bizonyíték az, ami nem használható fel a büntetőeljárásban.

Ebből következik, hogy a magánszemély által jogellenesen megszerzett bizonyíték minden további nélkül felhasználható. Így esetleges tévhit, hogy például egy magánszemély által jogellenes készített hangfelvétel nem lehet bizonyítási eszköz a büntetőeljárásban.

Kétségtelen, hogy a Polgári Törvénykönyv úgy rendelkezik, hogy hangfelvétel elkészítéséhez vagy felhasználásához az érintett személy beleegyezése szükséges. A beleegyezés hiányában történő felvétel és felhasználás így polgári jogi értelemben jogsértés.

Ugyanakkor mivel a büntetőeljárási törvény kifejezetten azt írja elő, hogy a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság vagy más hatóság által jogellenesen megszerzett bizonyítéknak a büntetőeljárásban történő felhasználása tilalmazott, a fenti – polgári jogi – jogsértés nem eredményezi a bizonyítéknak a büntetőeljárásból való kizárását.

Természetesen az az érintett, akinek a hangját engedély hiányában rögzítették, a polgári bírósághoz fordulhat a jogsértés miatt csekély összegű sérelemdíj megfizetése érdekében, de ez a bizonyítéknak a büntetőbíróság előtti felhasználását nem érinti. 

2. A jogellenesen megszerzett bizonyítékok esetkörei

A büntetőeljárási törvény három esetkört rögzít, amikor is a bizonyíték megszerzésének módja kizárja a bizonyíték felhasználását.

Nem használható fel bizonyítékként, amit a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság vagy más hatóság

- bűncselekmény útján;

- jogszabályban egyéb tiltott módon; vagy

- az eljárás résztvevői eljárási jogainak lényeges sérelmével

szerzett meg.

2.1. Bűncselekmény útján szerzett bizonyíték

Amennyiben a nyomozó hatóság, az ügyészség vagy a bíróság valamely tagja bűncselekmény útján szerez meg egy bizonyítékot, vagy bűncselekményt követ el valamilyen bizonyítási cselekménnyel összefüggésben, természetesen az ilyen úton szerzett bizonyíték nem használható fel a büntetőeljárásban.

Ilyen bűncselekmény lehet mindenekelőtt a kényszervallatás, amely közvetlenül bizonyíték törvényellenes módon történő megszerzésére irányul.

Kényszervallatásról akkor beszélhetünk, amikor a hivatalos személy annak érdekében, hogy más vallomást vagy nyilatkozatot tegyen, illetve ne tegyen, erőszakot, fenyegetést, vagy más hasonló módszert alkalmaz.

Mivel a Büntető Törvénykönyv úgy rendelkezik, hogy „más hasonló módszer” is kimerítheti a kényszervallatást, ezért kényszervallatás alatt nemcsak a vallomás erőszakkal történő kikényszerítését kell érteni. Kényszervallatás az elkövető pszichés megtörése is, például az éheztetése, vagy adott esetben az is, ha nem engedik hosszú időn keresztül mosdóba menni.

Más hivatali bűncselekmények, így bántalmazás hivatalos eljárásban, jogellenes fogva tartás, a hivatali visszaélés ugyan nem irányulnak közvetlenül bizonyíték megszerzésére, ám ha kimutatható, hogy az adott esetben a hatóságok e bűncselekmények útján szereztek meg valamilyen bizonyítási eszközt, az ebből származó bizonyíték mint törvénysértő kirekesztendő.

Amennyiben például a nyomozó hatóság valamely tagja egy kutatás során meghamisítja egy jegyzőkönyv tartalmát, akkor elköveti a közokira-hamisítás bűntettét és adott esetben a hivatali visszaélés bűntettét is, így a jegyzőkönyv nem használható fel bizonyítékként.

2.2. Más tiltott módon megszerzett bizonyíték

Ebben az esetben nem követ el bűncselekményt a hatóság, az ügyészség, bíróság vagy más hatóság tagja, de megsért valamilyen eljárásjogi rendelkezést, amelynek következtében törvénysértő válik a bizonyíték megszerzésének módja.

Leplezett eszközök

Ilyen lehet, amikor a leplezett eszközök alkalmazásának körében a hatóság nem tartja be az eljárásjogi rendelkezéseket. Például a célszeméllyel szemben alkalmazott lehallgatásnak hiányoznak a szükséges engedélyei, vagy nem tartják be a törvényi határidőket, és tovább folyik a lehallgatás. Mivel a leplezett eszközök alkalmazásának szigorú és részletes szabályai vannak, a gyakorlatban reális eséllyel előfordulhat, hogy a hatóság jogszabálysértése a bizonyíték kirekesztését eredményezi.

Jogellenes terhelti- és tanúkihallgatás

A büntetőeljárási törvény előírja, hogy egy tanúkihallgatás vagy akár a vádlott kihallgatása során milyen kérdéseket nem lehet feltenni.

A tanúnak és a terheltnek nem tehető fel olyan kérdés, amely

-          a választ magában foglalja vagy a feleletre útmutatást tartalmaz;

-          a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmaz, vagy

-          valótlan tény állítását foglalja magában.

A gyakorlatban előfordulhat, hogy gyanúsítottól vallomást beszerezni igyekvő nyomozó tiltott kérdést tesz fel, amely aztán később már finomított módon kerül jegyzőkönyvezésre.

Amennyiben fenti a szabályok megsértésre kerülnek, a kérdező eljárási szabályt sért. Ennélfogva tiltott módon megszerzett bizonyíték lesz, ha a gyanúsítottnak, illetve a tanúnak a választ, illetőleg valótlan tény állítását magában foglaló, vagy a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmazó kérdést tettek fel.

A büntetőjogi ügyvéddel eljáró terhelt elkerülheti, hogy olyan válasz szerepeljen a terhelti kihallgatásáról készült jegyzőkönyvben, amely tiltott kérdés eredménye.

A nyomozó hatóság hamis ígéretei

Amennyiben a nyomozó hatóság tájékoztatja a terheltet, hogy a bíróság előtt a beismerő vallomás kedvezőbb büntetést eredményezhet, az természetesen nem minősül jogtalan befolyásolásnak, hiszen a terhelt beismerése kétségtelenül enyhítő körülmény.

Ugyanakkor amennyiben a nyomozó hatóság olyan ígéreteket tesz a gyanúsítottnak, hogy „nyugodtan ismerjen be, nem lesz semmilyen jogkövetkezménye”, az tiltott befolyásolásnak minősül, hiszen nyilvánvalóan valótlan állítás.

Amennyiben a kihallgató nyomozó azt ígéri, hogy beismerés esetén nem lesz letartóztatva, vagy esetleg előre megmondja, hogy „felfüggesztettnél úgysem fog többet kapni”, szintén nem tekinthető a beismerő vallomás megszerzése törvényesnek. Hiszen az ígéret hamissága már ott tetten érthető, hogy a letartóztatás indítványozásáról az ügyészség dönt, míg a letartóztatás elrendeléséről a nyomozási bíró, és nem a nyomozó hatóság. Ugyanígy a büntetésről való döntés is a bíróság a kompetenciába tartozik, így a nyomozó hatóság nem ígérhet olyat, ami nem is tartozik a hatáskörébe.

A határmezsgye vékony ugyanakkor, mivel ha csak azt mondja a nyomozó, hogy az ő tapasztalatai szerint az adott bűncselekményért a bíróság jellemzően felfüggesztett szabadságvesztést szokott kiszabni, akkor az már nem tekinthető hamis ígéretnek, és így tiltott befolyásolásnak sem.

A büntetőjogi ügyvéddel eljáró terhelt biztos lehet abban, hogy nem kerül megvezetésre a nyomozó hatóság által, ugyanis később a bírósági eljárásban nehéz bizonyítani, hogy a beismerés egy valótlan ígéret eredményeként született.

2.3. Az érintett eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett bizonyíték

A törvénysértéssel szerzett bizonyítékok rendszerint sértik az érintettnek – különösen a terheltnek – a büntetőeljárási törvényben biztosított jogait is.

Így jogellenesen szerzett bizonyíték az olyan eljárási cselekményen (pl. kihallgatáson) keletkezett bizonyíték, amikor kötelező védelem esetén nem rendelnek ki a terheltnek védőügyvédet.

Ugyanígy korlátozza a terhelt jogait, ha kötelező védelem esetén ugyan kirendelik a védőügyvédet, vagy a terhelt – akár kötelező a védelem a törvény alapján, akár nem – felveszi a kapcsolatot a meghatalmazni kívánt büntetőjogi ügyvéddel, de nem biztosítja a hatóság a törvényi szerinti minimum időt, ami alatt a védőügyvéd az eljárási cselekményre érhet.

Szintén jogellenes, ha ugyan nem kötelező a védelem, de nem értesítik a terhelt védőügyvédjét az eljárási cselekményről.

Jogellenes megszerzett bizonyíték az is, ha úgy kerül sor egy eljárási cselekményre, akár egy bírósági tárgyalásra, hogy a terheltnek, illetve a védőügyvédnek nem kézbesítik a vádiratot, vagy nem biztosítják maradéktalanul a nyomozati iratok megismerésének lehetőségét. A terheltnek és a védőügyvédnek ugyanis joga van az eljárás minden szakaszában észrevételeket tenni, ugyanakkor a vád, vagy a nyomozati iratok hiányában ezt a jogot nem tudják érdemben gyakorolni.

Fontos, hogy a büntetőeljárási törvény úgy rendelkezik, hogy az eljárási jogok „lényeges korlátozásával” megszerzett bizonyíték jogellenes, így egy-egy technikai vagy kisebb jogsértés nem eredményezi a bizonyítéknak a büntetőeljárásból való kirekesztését. Az, hogy az adott jogsértés a terhelt jogainak lényeges korlátozásával járt-e vagy sem, mérlegelés kérdése.

A büntetőjogi ügyvéd felismeri, hogy milyen esetekben van helye a bizonyíték kirekesztésének, és amennyiben a terhelt érdekeit szolgálja, ezt indítványozza is a bíróságnak.

2.4. A büntetőeljárási törvényben rögzített egyéb okok

Az, hogy nem használható fel bizonyítékként, amit a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság vagy más hatóság bűncselekmény útján; jogszabályban egyéb tiltott módon; vagy az eljárás résztvevői eljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg, a büntetőeljárási törvényben egy általános szabály.

Tehát például a büntetőeljárási törvény nem írja le konkrétan, hogy amennyiben kötelező védelem esetén nem rendelnek ki védőt, akkor a védőügyvéd nélkül lefolytatott eljárási cselekményen keletkezett bizonyíték nem használható fel. Azonban azt a büntetőeljárási törvény előírja, hogy a védelem milyen esetekben kötelező, és amennyiben nincs védőügyvéd az eljárásban, akkor megállapítható, hogy csorbulnak a terheltnek a jogai, ennélfogva az általános szabályok szerint nem használható fel az így keletkezett bizonyíték

Ezen jogsértések a bizonyítékok felhasználhatósága szempontjából mindig mérlegelést igényelnek. A büntetőjogi ügyvédnek fel kell ismernie, hogy milyen eljárási szabálysértés az, amely miatt – amennyiben a terheltnek érdekében áll – az adott bizonyíték kirekesztésének van helye.

Ugyanakkor a büntetőeljárási törvényben vannak olyan eljárási szabályok is, amelyek megsértése esetén a törvény rögtön hozzáfűzi azt, hogy a bizonyíték nem használható fel.

Ilyen például, ha a tanút nem oktatták ki arra, hogy mikor tagadhatja meg a vallomástételt, illetve a kioktatás nem szerepel a tanúkihallgatási jegyzőkönyvben. Ebben az esetben a tanú vallomása bizonyítékként nem használható fel.

Ugyanígy, ha a terhelttel nem közölték a törvényes figyelmeztetéseket, illetve nem szerepel a jegyzőkönyvben, hogy közölték volna, a terhelt vallomását bizonyítékként nem lehet felhasználni. Ilyen törvényes figyelmeztetés például, hogy a terhelt nem köteles vallomást tenni.

Szintén rögzíti a büntetőeljárási törvény, hogy leplezett eszköz – például lehallgatás – alkalmazása során a védőügyvéddel folytatott kommunikáció nem használható fel bizonyítékként.

--o--

A büntetőeljárás alapvetően az igazság kiderítésére törekszik, azonban egy jogállamban még ez sem írhatja felül a törvényességet. Ugyanis mindenkinek joga van a tisztességes eljáráshoz. A büntetőeljárás pedig akkor lesz tisztességes, ha a törvényeket betartja a hatóság, az ügyészség és a bíróság. Ez vonatkozik mind a direkt törvénysértésekre, mind pedig a látszólag törvényes, valójában azonban a törvény megkerülését eredményező cselekményekre is. Tisztességes csak akkor lehet az eljárás, ha a terheltnek a büntetőeljárási törvényben rögzített jogai maradéktalanul érvényesülnek.

A terhelt érdekében eljáró büntetőjogi ügyvédnek fel kell ismernie a jogellenes beszerzett bizonyítékokat, és el kell érnie azt, hogy azok a büntetőeljárásból kirekesztésre kerüljenek. Az eljárási cselekményen történő védőügyvédi részvétel pedig eleve megakadályozhatja, hogy jogellenes bizonyítékok keletkezzenek.