A bűnügyi felügyelet

A bűnügyi felügyelet fogalma

A büntetőeljárási törvény egységesen bűnügyi felügyeletnek hívja azt, amikor a terhelt a bíróság végzése alapján nem hagyhatja el engedély nélkül a számára kijelölt területet, lakást, egyéb helyiséget vagy intézményt.

Korábban azt, amikor a lakását/házát nem hagyhatta el a terhelt, a törvény házi őrizetnek hívta, amikor pedig egy meghatározott területet, pl. várost nem hagyhatott el a terhelt, lakhelyelhagyási tilalomnak.  Ezek az elnevezések a mai napig élnek a közbeszédben. A lakóhelyre korlátozott bűnügyi felügyelet és a területre korlátozott bűnügyi felügyelet azonban ugyanazt jelenti, mint korábban a házi őrizet vagy lakhelyelhagyási tilalom, így mindez tartalmi változást nem jelent.

A bűnügyi felügyelet egy személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, akárcsak a súlyosabb jogkorlátozással járó letartóztatás. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a bűnügyi felügyelet és a letartóztatás feltételei részben átfedésben vannak.

(A letartóztatás feltételeiről bővebben olvasható a "A letartóztatás feltételei" című bejegyzésben.)

A bűnügyi felügyelet elrendelésének feltételei

A bűnügyi felügyelet alkalmazása esetén is feltétel egyrészt az, hogy fennálljon bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja.

A bíróság ekkor vizsgálja egyrészt azt, hogy szabályszerűen, a törvénynek megfelelően közölték-e a gyanúsítottal a nyomozás során a megalapozott gyanút, illetve azt, hogy az büntetőeljárásban addig keletkezett bizonyítékok alátámasztják-e a megalapozott gyanút.

Fontos a bűnügyi felügyelet kapcsán is, hogy a gyanú megléte nem jelenti azt, hogy a terhelt bizonyosan elkövette a bűncselekményt. A megalapozott gyanú azt jelenti, hogy vannak olyan bizonyítékok, amelyek valószínűsítik a bűncselekmény terhelt általi elkövetését. A megalapozott gyanú vizsgálata során a bíróság nem fogja ütköztetni a bizonyítékokat, és nem is fog mélyreható vizsgálatot végezni a tekintetben, hogy egyes bizonyítékokból milyen más következtetések vonhatóak le. Mindez majd a bírósági, tárgyalási szakasz feladata lesz.

A letartóztatáshoz hasonlóan a bűnügyi felügyelet is akkor rendelhető el,

o ha fennáll a szökés veszélye, vagy a terhelt megszökött,

o ha fennáll a bizonyítási akadályozás veszélye, vagy a bizonyítás ténylegesen akadályoztatva is lett,

o illetve ha fennáll a bűnismétlés veszélye, vagy a terhelt ténylegesen újabb bűncselekményt követett el a megalapozott gyanú közlése után.

Kérdésként merül fel a fentiek alapján, hogy ha ugyanazok a feltételei a letartóztatásnak és a bűnügyi felügyeletnek, akkor mégis mi alapján dönt a bíróság arról, hogy melyiket alkalmazza.

Letartóztatás vagy bűnügyi felügyelet?

Egyrészt a büntetőeljárási törvény úgy rendelkezik, hogy súlyosabb korlátozással járó kényszerintézkedés akkor alkalmazható, ha az a kényszerintézkedés céljához szükséges. Azaz, bűnügyi felügyelet helyett letartóztatás akkor alkalmazható, ha a bűnügyi felügyelet nem alkalmas arra, hogy meggátolja a terhelt szökését, a bizonyítás akadályozását, és/vagy a terhelt bűnismétlését.

Másrészt a letartóztatásra vonatkozó szabályokhoz kell visszanyúlni a bűnügyi felügyelet alkalmazhatósága kapcsán. Letartóztatás ugyanis csak akkor rendelhető el, ha

o a bűncselekmény jellegére tekintettel,

o a nyomozás állására és érdekeire figyelemmel,

o a terhelt személyi körülményeire és családi viszonyaira tekintettel,

o a terhelt és a büntetőeljárásban részt vevő más személy viszonyára tekintettel,

o és/vagy a terhelt büntetőeljárás előtt vagy alatt tanúsított magatartására tekintettel

enyhébb kényszerintézkedés, azaz bűnügyi felügyelet nem vezetne eredményre.

A vizsgálat tehát összetett és látható, hogy főszabály szerint a bűnügyi felügyeletet kellene előnyben részesíteni a letartóztatással szemben, a gyakorlat azonban nem mutat ilyen kedvező képet.

Hogyan is jelennek meg a gyakorlatban a fenti szempontok?

Bűnügyi felügyelet a gyakorlatban

A letartóztatásról szóló cikkben olvasható, hogy milyen, sokszor sablonos hivatkozásokat használ a bíróság a terheltek letartóztatása, és a bűnügyi felügyelet alkalmazásának mellőzése során.

Szökés/elrejtőzése veszélye

Amennyiben a terhelt életviszonyai rendezetlenek, azaz nincsen erős családi vagy munkahelyi kötődése, a bíróság gyakran érvel a letartóztatás szükségessége mellett.

Akkor, ha a bíróság hivatkozik a szökés, elrejtőzés veszélyére, feltétlen hasznos olyan nyilatkozat csatolása, amelyben mások – jellemzően hozzátartozók – vállalják, hogy gondoskodnak a terhelt lakhatásáról és eltartásáról.

Az eltartói nyilatkozat a bűnismétlés veszélyét is gyengítheti, ha az ügyészség és a bíróság arra hivatkozik, hogy a terhelt korábban bűncselekmény elkövetéséből tartotta el magát, és ezért várható, hogy szabadlábra kerülése esetén újabb bűncselekményt követne el.

Bizonyítás akadályozásának a veszélye

Amennyiben a nyomozás érdekeire és a bizonyítás akadályozásának veszélyére hivatkozik az ügyészség, majd a bíróság, sok esetben kedvező személyi körülmények mellett sem engedik a terheltet bűnügyi felügyeletbe addig, amíg az ügy szempontjából fontos gyanúsítottak vagy tanúk nem lettek kihallgatva. Ennek oka, hogy megakadályozzák a terheltek összebeszélését vagy a tanúk befolyásolását.

A büntetőjogi ügyvédnek ebben az esetben érvelnie kell amellett, hogy személyi szabadságában korlátozott terhelt esetén az eljárásnak soron kívülinek kell lennie, és a nyomozó hatóság késlekedése nem eshet a terhelt terhére. Amennyiben tehát azért nem engedik ki a terheltet, mert a nyomozó hatóság hónapokon keresztül nem hallgatja ki a fontos és releváns személyeket – pedig megtehetné –, visszás a nyomozás akadályozásának veszélyére hivatkozni.

A védőügyvéd érvelhet azzal is, hogy nincs semmilyen adat arra, hogy a terhelt befolyásolni akarná az eljárást, így nem megalapozott a bizonyítás akadályoztatásának veszélyére hivatkozni.

Érvelési alapja lehet a büntetőjogi ügyvédnek az is, hogy az ügyészség olyan nyomozati cselekmények elvégzésének szükségességére hivatkozik, amelyek a terheltek szempontjából nem relevánsak, vagy objektíve kizárt, hogy azokra a terheltnek ráhatása legyen.

Bűnismétlés veszélye

A bűnismétlés veszélye kapcsán nyilvánvaló szempont a terhelt előélete.

Büntetett előéletű terheltnél a büntetőügyvéd érvelhet amellett, hogy hiába vannak a terheltnek más elítélései vagy más folyamatban lévő büntetőeljárásai, az újabb bűncselekmény más típusú, így nem áll fenn a bűnismétlés veszélye.

Például ha a terheltet többször elítélték vagyon elleni bűncselekmény miatt, azonban az újabb büntetőeljárás erőszakos bűncselekmény miatt indult – vagy fordítva –, a bűnügyi felügyelet mellett szóló érv lehet a bűncselekmények különbözősége.

Ugyanakkor előfordulhat, hogy a terhelt büntetlen előéletű, mégis az ügyészség a bűnismétlés veszélyére hivatkozva indítványozza a terhelt letartóztatását.  Ez akkor jellemző, ha az az egy bűncselekmény hosszabb időn keresztül zajlott. Ilyenkor az ügyészég érvelése, hogy a terhelt bűncselekmény elkövetéséből tartotta el magát huzamosabb ideig, így feltételezhető, hogy ismét bűncselekményt követne el a letartóztatása nélkül.

A bűnügyi felügyelet elérését segítheti, ha a terhelt büntetőjogi ügyvédje segítségével olyan munkáltatói szándéknyilatkozatot csatol, amelyben egy jövőbeli munkáltató vállalja, hogy foglalkoztatja a terheltet arra az esetre, ha nem tartóztatják le.

Amennyiben a terhelt lakóhelyre korlátozott bűnügyi felügyelete (a régi házi őrizet) a kérdés, hasznos lehet olyan munkára hivatkozni, amely végezhető home office-ban. Ma már ennek széles tere van.

--o--

Természetesen a fenti ügyészi indokok és az azokkal szemben kifejthető védőügyvédi érvek példálózó jellegűek, ugyanakkor mégis gyakran előfordulnak a gyakorlatban. A büntetőeljárásban a fentiektől eltérő tények is előfordulhatnak, amelyekre hivatkozva le akarják tartóztatni a terheltet.

Azt is szükséges kiemelni, hogy ha a gyanúsítás szerinti bűncselekmény súlyosnak tekinthető, kedvező személyi körülmények esetén is kevés az esély a bűnügyi felügyeletre, ilyenkor az idő, ami segíthet. A letartóztatásnak van törvényi felső határa, de jellemzően a bíróság az előtt is megszünteti a letartóztatást, és elrendeli a terhelt bűnügyi felügyeletét.

A letartóztatás ugyanis nem lehet előrehozott büntetés.

A bűnügyi felügyelet magatartási szabályai

A bűnügyi felügyelet keretében a bíróság különböző magatartási szabályokat írhat elő.

A bűnügyi felügyelet elrendelhető akként, hogy a terhelt a számára kijelölt lakást, házat nem hagyhatja el engedély nélkül. Ez a régi házi őrizet.

Amennyiben a terhelt a bűnügyi felügyelet elrendelése előtt le volt tartóztatva, a fokozatosság elve alapján a bíróság jellemzően lakóhelyre korlátozott bűnügyi felügyeletet rendel el először, amely később esetlegesen enyhíthető.

A lakásra, házra korlátozott bűnügyi felügyelet kapcsán fontos megemlíteni, hogy amennyiben az eljárás végén jogerősen a terhelttel szemben végrehajtandó szabadságvesztést szab ki a bíróság, az ilyen típusú bűnügyi felügyelet a szabadságvesztésbe beleszámít: 4 nap bűnügyi felügyelet felel meg egy nap szabadságvesztésnek.

Területre korlátozott bűnügyi felügyelet

A bűnügyi felügyelet elrendelhető úgy is, hogy a terhelt meghatározott várost vagy városokat (vagy kisebb közigazgatási egységeket), enyhébb esetben meghatározott vármegyét vagy vármegyéket nem hagyhat el engedély nélkül.

Fontos kiemelni, hogy ha bíróság az eljárás végén végrehajtandó szabadságvesztést szab ki, ez a típusú bűnügyi felügyelet egyáltalán nem számít bele a végrehajtandó szabadságvesztésbe.

A gyakorlat az, hogy a bűnügyi felügyelet magatartási szabályait a bíróság fokozatosan enyhíti az idő elteltével. A lakóhelyre korlátozott bűnügyi felügyeletet meghatározott idő eltelte után enyhíti a város közigazgatási határaira, majd vármegyére, később akár több vármegyére is.

Természetesen az enyhítés nem automatikus, a terheltnek – védőügyvédje segítségével – alá kel támasztani, hogy miért indokolt számára a magatartási szabályok enyhítése.

Ilyen indok lehet a munkavégzés, gyermekgondozás, de bármilyen más, valós és nyomatékos ok is elképzelhető.

A bíróság – kompromisszumos megoldásként – azt is előírhatja, hogy a lakóhelyre korlátozott bűnügyi felügyeletben (azaz házi őrizetben) lévő terhelt meghatározott ideig elhagyhatja a számára kijelölt helyet, meghatározott napokon vagy akár minden nap, például munkavégzés céljából. Szigorúbb esetben az is meghatározható, hogy a terhelt milyen útvonalon közelítheti meg az engedélyezett célt.

Egyéb magatartási szabályok

A bűnügyi felügyelet keretében a leggyakrabban alkalmazott egyéb magatartási szabály, hogy a terheltnek meghatározott időközönként jelentkeznie kell a rendőrségen.

Emellett azonban bármilyen magatartási szabály előírható a realitás keretein belül, ami alkalmas arra, hogy azokat a veszélyeket, ami miatt a kényszerintézkedés alkalmazására sor kerül, ki lehessen küszöbölni.

Például egy sporteseményen elkövetett bűncselekmény esetén a bíróság előírhatja, a terhelt meghatározott sporteseményt vagy sportlétesítményt nem látogathat. A bíróság előírhatja, hogy különböző nyilvános helyeken nem jelenhet meg a terhelt Előírható különböző terápiás, vagy függőséget kezelő foglalkozáson való részvétel is.

Az egyéb magatartási szabályok kapcsán persze a büntetőjogi ügyvéd is kreatívhat lehet. A bíróság figyelmébe ajánlhat olyan magatartási szabályokat, amelyek alkalmasak kiküszöbölni azokat az okokat, amelyeket az ügyészség a letartóztatás érdekében hoz fel.

A cél mindent megtenni annak érdekben, hogy a bíróság letartóztatás helyett bűnügyi felügyeletet alkalmazzon.

Nyomkövető alkalmazása

A bíróság a bűnügyi felügyelet ellenőrzése érdekében elrendelheti a terhelt mozgását nyomon követő eszköznek az alkalmazását. Ezt szokták a mindennapokban lábperecnek is hívni.

A nyomkövető alkalmazása nem kötelező, a bíróság mérlegelésén múlik. Fontos azonban, hogy ez egy eszköz a bűnügyi felügyelet ellenőrzésére, nem pedig egy szigorúbb magatartási szabály.

Tekintettel arra, hogy a nyomkövető alkalmazása gyakran kellemetlen lehet a terheltnek, például munkahelyi környezetben, a bűnügyi felügyelet enyhítéseként gyakran elhangzik terhelti vagy védői oldalról a nyomkövető alkalmazásának mellőzése. A bíróság jellemzően jelzi, hogy a nyomkövető alkalmazása nem enyhítés vagy súlyosítás, hanem egy eszköz.

Ugyanakkor a lábperec okozta kellemetlenséggel a jövőben már nem kell foglalkozni, ugyanis a nyomkövető eszközök lecserélésre kerültek sokkal diszkrétebb, egy okosórához hasonló eszközökre.

A bűnügyi felügyelet feloldása

Amennyiben a bűnügyi felügyelet szabályait valamilyen fontos okból időlegesen fel kell függeszteni, vagy időlegesen a szabályoktól el kell térni, a védő vagy a terhelt indítványozhatja a bűnügyi felügyelet feloldását.

A vádemelés előtt az ügyészség, a vádemelés után a bíróság adhat engedélyt a feloldásra.

A törvény úgy fogalmaz, hogy akkor engedélyezhető a feloldás, ha a terhelt életkörülményeiben lényeges változás állt be.

A gyakorlatban sok esetben orvosi ellátás igénybevétele esetén, vagy gyermek gondozása, nevelése, illetve idős szülő ellátása terén felmerült helyzet megoldása érdekében engedélyezi a bíróság vagy az ügyészség a bűnügyi felügyelet részleges feloldását.

Olyan okokra hivatkozva, hogy például a terhelt nyaralni akar menni – akár országhatáron belül –, a bűnügyi felügyelet feloldása érdekében előterjesztett indítvány valószínűleg elutasításra fog kerülni.

Az életkörülményekben történt tartós változás esetén – pl. költözés – a bűnügyi felügyelet szabályai tartósan is megváltoztathatóak a bíróság döntése alapján.

A bűnügyi felügyelet szabályainak megszegése

A bűnügyi felügyelet szabályainak megszegése megvalósulhat akár a kijelölt hely elhagyásával, de akár a rendőrségnél történő jelentkezési kötelezettség elmulasztásával is. Ezeken felül persze mivel a bűnügyi felügyeletnek egyéb szabályai is lehetnek, a szabályszegés is többféleképpen megvalósulhat.

A szabályszegés következményei

A bűnügyi felügyelet szabályainak megszegése esetén a bíróság számára különböző lehetőségek állnak rendelkezésre.

Először is a bíróság a terheltet rendbírsággal sújthatja.

A bűnügyi felügyelet szabályainak ismételt, vagy súlyos megszegése esetén elrendelhető a terhelt őrizete, és a bíróság a meglévő magartási szabályok helyett súlyosabb magatartási szabályokat írhat elő.

Ilyen súlyosítás lehet például, ha a terhelt a szabályszegésig a lakóhelyéül szolgáló vármegye területét nem hagyhatta el, majd a bíróság szigorít akként, hogy a jövőben a terhelt a város területét nem hagyhatja el.  A magatartási szabályok szigoríthatóak lakóhelyre korlátozott bűnügyi felügyeletre is, azaz házi őrizetre.

A bíróság elrendelheti a szabályok megszegése esetén nyomkövető alkalmazását is, amennyiben szabályszegésig arra nem került sor.

Legsúlyosabb esetben elrendelhető a bűnügyi felügyeletben lévő, de annak szabályait megszegő terhelt letartóztatása is.

Súlyos és enyhe szabászegés

A törvény úgy fogalmaz, hogy a bíróság ismételt vagy súlyos szabályszegés esetén szigoríthat. Az ismételt szabályszegés nem igényel magyarázatot, azonban kérdésként felmerülhet, hogy mi számít olyan súlyos szabályszegésnek, ami azonnal megalapozhat szigorítást, akár letartóztatást is.

Enyhébb szabályszegésnek minősül például, ha a terhelt elmulasztja a jelentkezési kötelezettségét a rendőrségnél. Ekkor a bíróság még rendbírságot sem fog kiszabni feltétlenül, csak figyelmezteti a terheltet.  A jelentkezési kötelezettség ismételt, sorozatos elmulasztása azonban rendbírságot vonhat maga után.

Nem feltétlenül súlyos szabályszegés, ha terhelt minimális ideig és minimális mértékben elhagyja a számára kijelölt határt, vagy letér a kijelölt útról, ha annak nyomós oka van, vagy csak egyszeri figyelmetlenségről van szó. Azonban ezzel már óvatosabban kell bánni.

A kijelölt hely semmibevétele, huzamos ideig és/vagy távoli – engedély nélküli – elhagyása feltétlen súlyosa szabályszegének minősül.

--o--

A büntetőjogi ügyvéd segítséget nyújt abban, hogy kényszerintézkedés alkalmazása esetén a bíróság letartóztatás helyett bűnügyi felügyeletet rendeljen el, vagy a már letartóztatott terhelt mielőbb bűnügyi felügyeletbe kerüljön.