A letartóztatás feltételei

A letartóztatásról általában

A letartóztatás nem büntetés, hanem kényszerintézkedés, ami azt jelenti, hogy a bíróság nem állapította meg az elkövetőről, hogy bűnös, ettől függetlenül a terhelt szabadsága mégis elvonásra kerül. Úgyis körülírhatjuk tehát a letartóztatást, mint a terhelt szabadságának átmeneti elvonása jogerős ítélet nélkül.

A személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésnek enyhébb formái is lehetnek: bűnügyi felügyelet és/vagy távoltartás.

Mivel a letartóztatás egy személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, a letartóztatásnak a törvényi feltételei is lépcsőzetesek: először is a büntetőeljárási törvény rögzíti, hogy melyek a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alkalmazásának feltételei, majd második lépcsőként meghatározza a törvény, hogy ha ezek fennállnak, milyen esetekben rendelhető el a terhelt letartóztatása.

Minden személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésnek – így a letartóztatásnak is – az az általános feltétele, hogy a bűncselekmény elkövetésére megalapozott gyanú álljon fenn.

Amennyiben a gyanú fennáll, a szökés vagy annak veszélye, a bizonyítás akadályozása vagy annak veszélye, és a bűnismétlés vagy annak veszélye az, ami a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés – így a letartóztatás – elrendeléséhez szükséges.

A szökés elrejtőzés és annak veszélye, a bizonyítás akadályozása és annak veszélye, valamint a bűnismétlés és annak veszélye tehát nem konkrétan a letartóztatás feltételei, hanem egyáltalán a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alkalmazásának.

Amikor a terheltet a bíróság letartóztatja, kezdetben a büntetőjogi ügyvéd elérendő célja nem feltétlenül az, hogy a bíróság ne alkalmazzon vele semmilyen kényszerintézkedést, hanem az is eredmény, ha a lakóhelyére korlátozott, vagy még kedvezőbb esetben egy meghatározott területre korlátozott (pl. város, megye) bűnügyi felügyeletet rendel el a bíróság a letartóztatás helyett.

Letartóztatás ugyanis csak akkor rendelhető el, ha a szökés veszélye, és/vagy a bizonyítás akadályozásának veszélye, és/vagy a bűnismétlés veszélye fennáll, és

- a bűncselekmény jellegére,

- a nyomozás állására és érdekeire,

- a terhelt személyi és családi körülményeire,

- a terhelt és a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személy viszonyára,

- a terhelt büntetőeljárás előtt és az eljárás során tanúsított magatartására

tekintettel enyhébb kényszerintézkedéssel nem alkalmas a veszélyek kiküszöbölésére. Mindez bírói mérlegelés eredménye.

Bűnügyi felügyelet eléréséhez tehát nem feltétlenül azt kell alátámasztania a büntetőjogi ügyvédnek, hogy nem áll fenn a szökés veszélye, és/vagy a bizonyítás akadályozásának veszélye, és/vagy a bűnismétlés veszélye, hanem azt, hogy nem olyan fokban, nem olyan mértékben, hogy letartóztatást alkalmazzon a bíróság.

Szökés/elrejtőzés és annak veszélye

Személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés rendelhető el - letartóztatás vagy bűnügyi felügyelet - ha a terhelt jelenlétének biztosítása érdekében, ha megszökött, szökést kísérelt meg, vagy a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, illetve ha megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna, így különösen megszökne, elrejtőzne.

Az elrejtőzés és a szökés megkísérlése nem igényel különösebb magyarázatot, ugyanakkor elrendelhető a letartóztatás akkor is, ha ezek nem következtek be, de a rendelkezésre álló tények alapján valószínűsíthető a bekövetkezésük. Ez utóbbi a bíróság mérlegelését igényli, olyan tényeket kell ezesetben értékelnie a bíróságnak, amelyekből következtetni lehet arra, hogy amennyiben a terhelt szabadlábon védekezhetne, elszökne vagy elrejtőzne.

A szökés/elrejtőzés veszélye a gyakorlatban

A szökésre/elrejtőzésre gyakori következtetési alap a bírói gyakorlatban a terhelt kiemelkedő anyagi helyzete, mivel a bíróság ebben az esetben akként gondolkodik, hogy a terheltnek lenne anyagi forrása arra, hogy huzamosabb ideig rejtőzködjön a hatóság elől.

Ugyanakkor ezzel ellentétesen azt is a letartóztatás megalapozására fordítják a bíróságok, ha terhelt anyagi helyzete kilátástalan, ebben az esetben nem is a szökés veszélyét vélik realitásnak, hanem azt, hogy a terhelt elérhetetlenné válik, nem tudja majd idézni a hatóság.

A szökés veszélyét alátámaszthatja a terhelt külföldi kapcsolatrendszere vagy bármilyen külföldi érintettsége (külföldi cég, bankszámla) is, mivel ezekből a bíróság arra következtethet, hogy a terheltnek a letartóztatás megszüntetése esetén lenne lehetősége külföldre szöknie.

A szökés veszélye elleni védekezés

A szökés veszélyét gyengítheti, ha a terheltnek rendezett családi kapcsolati vannak, mivel ebből az a következtetés vonható le, hogy a családja – felesége, gyerekei – Magyarországhoz kötik, így akkor sem szökne meg, ha szabadlábra kerülne.

Amennyiben a terheltnek van külföldi érintettsége, érdemes lehet azt megpróbálni felszámolni: a külföldi bankszámlát és céget megszüntetni.

A szökés veszélyét gyengíti, ha a terheltnek van olyan hozzátartozója vagy más személy, aki egy okiratban vállalja, hogy befogadja és eltartja a terheltet szabadlábra kerülés esetén.

Bizonyítás akadályozása és annak veszélye

Személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés rendelhető el - letartóztatás vagy bűnügyi felügyelet - ha terhelt a bizonyítás meghiúsítása érdekében a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlített, jogellenesen befolyásolt, vagy bizonyítási eszközt megsemmisített, meghamisított vagy elrejtett. A bizonyítás akadályozásának veszélye esetén pedig akkor, ha megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a bizonyítást veszélyeztetné, így különösen a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlítene, jogellenesen befolyásolna, tárgyi bizonyítási megsemmisítene, meghamisítana vagy elrejtene.

Más személy befolyásolása, megfélemlítése, valamint a bizonyítékok elrejtésé, megsemmisítése különösebb magyarázatot szintén nem igényel, ugyanakkor elrendelhető letartóztatás akkor is, ha ezek nem következtek be, de a rendelkezésre álló tények alapján valószínűsíthető a bekövetkezésük. Ez utóbbi a bíróság mérlegelését igényli, olyan tényeket kell ezesetben értékelni a bíróságnak, amelyekből következtetni lehet a bizonyítás akadályozásának veszélyére.

Bizonyítás akadályozásának veszélye a gyakorlatban

A bírói gyakorlat alapján ilyen tipikus következtetési alap, ha a gyanúsított és a büntetőeljárás más szereplői - más gyanúsítottak vagy tanúk - között alá-fölé rendeltségi viszony áll fenn, pl. munkáltató-munkavállaló viszony. A nyomozási bíró ebben az esetben arra következtet, hogy amennyiben a gyanúsított szabadlábon lenne, mivel vezetőként befolyással bír bizonyos alárendelt személyekre, megkísérelheti őket olyan vallomásra rábírni, amelyek számára kedvezőbb irányba mozdítanák a büntetőeljárást.

Hivatkozási alap az is rendszerint, hogy a bűncselekmény elkövetése során az elkövető törekedett a bűncselekmény titokban tartásása, például virágnyelven, vagy titkosított chat-en kommunikált társaival. Álláspontom szerint erre hivatkozni helytelen, ugyanis ez a tény önmagában a bűncselekmény tárgyi súlya körében értékelendő körülmény, ugyanakkor ez az indok is gyakran jelenik meg a bíróságok indokolásában.  A büntetőjogi ügyvéd feladta, hogy felhívja a figyelmet arra, ha az ügyészség helytelen indokok alapján indítványozza a terhelt letartóztatását.

Sajnos többször jelenik meg a bíróságok indokolásában, hogy a bizonyítás akadályozásának a veszélyét megalapozza, hogy a gyanúsított a bűncselekmény elkövetését tagadja, vagy az, hogy nem is tesz vallomást. A terheltnek ugyanakkor alapvető joga tagadni a bűncselekmény elkövetését. A terhelt legalapvetőbb jogára terhelő tényként hivatkozni viszont alkotmányjogi szempontból rendkívül aggályos, amely ráadásul burkoltan beismerésre is presszionálja a terheltet, ami természetesen megengedhetetlen.

A bíróságok ezt azzal indokolják, hogy mivel a gyanúsított tagad, érdekében áll a bizonyítás akadályozása, pl. bizonyíték megsemmisítése, ugyanakkor ez helytelen logikai következtés: abból, hogy a bűncselekmény elkövetésének a tagadásából eredően a gyanúsítottnak érdeke lehet a bizonyítás akadályozása, nem következik az egyenes, hogy akar is pl. bizonyítékot hamisítani.  

A védőügyvéd írásban is szóban is érvelhet az ellen, ha az ügyészség törvénytelen indokkal indítványozza a terhelt letartóztatását

A bizonyítás akadályozás az a különös ok, amely a nyomozás előrehaladtával folyamatosan mérséklődik. A nyomozás elején, amíg nem lett kihallgatva a gyanúsítottak és a tanúk többsége, illetve amíg nem lett begyűjtve minden más egyéb bizonyíték, rendszerint azért kerül letartóztatásra a gyanúsított, mert a nyomozás érdeke megelőzi a gyanúsított személyi szabadságához fűződő érdekét.

A nyomozás előrehaladtával - a gyanúsítottak és tanúk többségének kihallgatása után - a bíróság nagyobb eséllyel jut arra a következtetésre, hogy nem szükséges a legsúlyosabb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, azaz a letartóztatás alkalmazása, mivel már az ügy kulcsszereplői megtették a vallomásukat, így őket már befolyásolni szükségtelen lenne a terheltnek.

Bűnismétlés

Személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés rendelhető el - letartóztatás vagy bűnügyi felügyelet - ha terhelt a gyanúsítotti kihallgatását követően az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatta, vagy a gyanúsítotti kihallgatását követően elkövetett újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt gyanúsítottként hallgatták ki, illetve ha megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghez vinné, az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatná vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.

A bűncselekmény folytatása vagy újabb bűncselekmény elkövetése különösebb magyarázatot nem igényel, ugyanakkor elrendelhető letartóztatás akkor is, ha ezek nem következtek be, de a rendelkezésre álló tények alapján valószínűsíthető a bekövetkezésük. Ez utóbbi ugyancsak a bíróság mérlegelését igényli, olyan tényeket kell ezesetben értékelnie a bíróságnak, amelyekből következtetni lehet a bűnismétlés veszélyére.

A bírói gyakorlat alapján ilyen tipikus következtetési alap, ha a gyanúsított büntetett előéletű.

Ezt a tényt gyengítheti azonban, ha a korábbi elítélése más típusú bűncselekmény elkövetése miatt történt. Például az terhelttel szemben költségvetési csalás miatt van folyamatban büntetőeljárás, és a korábbi elítélése egy kábítószer-kereskedelem miatt történt, érvelni tud amellett a büntetőjogi ügyvéd, hogy bár a terhelt nem büntetlen, a két bűncselekmény más típusú.

Gyengítheti továbbá az is a bűnismétlés veszélyét, ha a korábbi elítélése és az újabb büntetőeljárás megindulása között jelentős idő telt el.

Jelentősége van annak, hogy hányszor, milyen bűncselekmények miatt és mikor állt korábban a terhelt bíróság előtt, továbbá milyen büntetéseket szabtak ki vele szemben.

A büntetett előélet mellett az is megalapozhatja a bűnismétlés veszélyét, ha a gyanúsítottal szemben a büntetőeljárás megindulása után újabb gyanúsítást közöltek - függetlenül attól, hogy esetleg az elkövetés korábbi, mint az újabb büntetőeljárás megindulása -, és az is, ha a bűntetőeljárás hatálya alatt követte el a gyanúsított a bűncselekményt. Látható tehát, hogy ez esetben nincs korábbi elítélés, de több párhuzamos büntetőeljárás még az ártatlanság vélelme ellenére is a bűnismétlés veszélyének hivatkozási alapja lehet. 

A büntetlen előéletűekkel és azokkal szemben, aki ellen semmilyen más büntetőeljárás nem indult, rendszerint akkor hivatkoznak a bíróságok a bűnismétlés veszélyére, ha a bűncselekmény elkövetése hosszabb időt ölelt fel. Például kábítószer-kereskedelem, vagy költségvetési csalás esetén, amikor a bűncselekmény több éven át zajlott, a bíróság rendszerint azzal indokolja a bűnismétlés veszélyét, hogy a gyanúsított megélhetését az adott bűncselekmény biztosította, és szabadlábra kerülése esetén nem lenne legális megélhetési forrása, így csak bűncselekmény elkövetéséből tudná fenntartani magát. 

Amennyiben gyanú van arra, hogy a terhelt a megélhetését a bűncselekmény, pl. költségvetési csalás elkövetésével fedezte, és ebből a bíróság a bűnismétlés veszélyére következtet, érdemes lehet olyan munkáltatói szándéknyilatkozatot beszerezni, és azt a büntetőjogi ügyvéd segítségével csatolni, amely alátámasztja, hogy a terheltnek szabadlábra kerülése estén lenne legális forrása a megélhetése biztosítására.

A letartóztatás menete

Amennyiben valószínűsíthető az, hogy a terhelttel szemben személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedést, különösen letartóztatást fognak elrendelni, a nyomozó hatóság 72 órára őrizetbe veszi a terheltet. A 72 óra alatt az ügyészség dönt arról, hogy indítványozza-e a terhelt letartóztatását vagy nem.

Amennyiben az ügyészség azt akarja, hogy a bíróság tartóztassa le a terheltet, indítványt tesz erre a nyomozási bírónak, és megindokolja, hogy miért tartja a letartóztatást szükségesnek. Ezt követően a bíróság dönt arról, hogy valóban szükséges-e a terhelt letartóztatása. Ez úgynevezett ülésen történik, ahol jelen van személyesen a terhelt, a védője és az ügyészség képviselője is. A végzés megfellebbezhető, ebben az esetben a végső döntést a másodfokú bíróság fogja meghozni.

A letartóztatást kezdetben egy hónapra rendeli el a bíróság, utána legfeljebb alkalmanként három hónapra hosszabbítható meg 1 éven keresztül. Egy év eltelte után alkalmanként két hónappal hosszabbíthatja meg a bíróság a letartóztatást. A hosszabbításra mindig az ügyészség tesz indítványt.

A bíróság akkor tart ülést – ahol személyesen jelen vannak a felek – amikor a letartóztatás elrendeléséről dönt, amikor a letartóztatás megszüntetése érdekében a büntetőjogi ügyvéd vagy a terhelt valamilyen új körülményre hivatkozott, vagy amikor a letartóztatás hosszabbítása óta eltelt már fél él, és az ügyészség továbbra is indítványozza a letartóztatás meghosszabbítását. Az egyéb hosszabbítások során a bíróság nem tart ülést, csak az iratok alapján határoz a letartóztatás meghosszabbítása tárgyában.

A büntetőjogi ügyvéd a letartóztatás során

Amennyiben az ügyészség a terhelt letartóztatást indítványozza, a büntetőjogi ügyvéd az ülésen felszólalása során személyes adhat elő minden érvet, amely a letartóztatás ellen szól. Amennyiben a bíróság a letartóztatást elrendeli, a védőügyvéd a végzést megfellebbezheti, és az írásban benyújtott fellebbezésben részletesen kidolgozhatja azokat az érveket, amelyek alapján nincs helye a letartóztatás elrendelésének. 

A letartóztatás elrendelése esetén, amennyiben az ügyészség később a letartóztatás meghosszabbítását indítványozza, az ügyészség írásbeli indítványára reagálva a büntetőjogi ügyvéd előterjeszti a saját indítványát annak érdekében, hogy a bíróság a letartóztatást ne hosszabbítsa meg.

A büntetőjogi ügyvéd feladata minden olyan tényt feltárni, és a bíróság tudomására hozni, amellyel a letartóztatás elkerülhető, vagy az elrendelt letartóztatás megszüntethető. Mivel a terhelt korlátozottan tud intézkedni, ez gyakran a büntetőjogi ügyvéd és a terhelt hozzátartozóinak együttműködését és kapcsolattartását igényli. 

Az Emberi Jogok Európai Bírósága számos döntésében kifejtette, hogy a terhelt letartóztatása mikor nem jogszerű, több esetben kritikát megfogalmazva a magyar bíróság gyakorlatával szemben is. A büntetőjogi ügyvédnek ismerni kell az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát, mivel a magyar bíróság meggyőzéshez sokszor elengedhetetlen ezen döntésekre hivatkozni.

Tagadhatatlan, hogy a terhelt letartóztatásával, vagy a letartóztatás megszüntetésével szembeni küzdelem a büntetőjogi ügyvéd számára fáradságos munka, mivel a bíróságok döntése és indokolása gyakran sablonos, a bíróságok sokszor az ügyészi indítványt kritika nélkül fogadják el. A védőügyvéd feladata, hogy végül a szakmai érvek érvényre jussanak.

Végezetül fontos azt hangsúlyozni, hogy a letartóztatás nem a terhelt bűnösségéről szól. A magát ártatlannak valló terheltnél gyakori, hogy a letartóztatás során is azt a bűncselekményt akarja vitatni, amivel gyanúsítják, ugyanakkor ez nem fog eredményre vezetni. A nyomozási bíró ugyanis csak azt vizsgálja, hogy fennáll-e a bűncselekmény gyanúja, fennáll-e a szökés/elrejtőzés, bizonyítás akadályozása, és/vagy a bűnismétlés vagy ezek veszélye, továbbá, hogy szükséges-e ezek fennállása esetén a letartóztatás alkalmazása. A terhelt bűnösségéről vagy ártatlanságáról majd a vádemelés után a perbíróság fog dönteni.

A büntetőjogi ügyvéd segíthet abban, hogy a hosszú büntetőeljárás adott szakaszában mindig arra legyen helyezve a hangsúly, amire éppen szükséges.