A kábítószer-kereskedelem bírói gyakorlata

A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekről és az egyes elkövetési magatartásokról bővebben lehet olvasni a Kiemelt szakterületek/Kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények menüpont alatt.

A jelen cikk azokra a valóságban megjelenő, és a bíróságon értékelt tényekre és körülményekre kíván koncentrálni, amelyek mellett a súlyosabb megítélésű kábítószer-kereskedelem bűntettének minősülhet az elkövető cselekménye.

Elöljáróban fontos azonban ismét leszögezni, hogy mikor beszélhetünk kábítószer birtoklásáráról, és mikor kábítószer-kereskedelemről.

1. Kábítószer-kereskedelem és kábítószer birtoklása

A kábítószer birtoklásának bűntettét követi el, aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít.

A kábítószer-kereskedelem bűntettét pedig az követi el, aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik.

A kábítószer birtoklása enyhébben büntetendő, mint a kábítószer-kereskedelem, ugyanakkor a kábítószer-kereskedelem esetén sem közömbös, hogy konkrétan mely magatartást valósítja meg az elkövető, illetve mely magatartás bizonyítható.

A kínálásnak, átadásnak, forgalomba hozatalnak és a kereskedésnek a büntetési tételkerete tehát bár ugyanaz, a bírói gyakorlat büntetéskiszabás során különbséget tesz az egyes magatartások között. A legsúlyosabb megítélés alá a kábítószerrel kereskedés esik.

A kábítószerrel kereskedés egy rendszeres, haszonszerzésre törekvő magatartás, ami így rendszerint hosszabb időszakot fed le.

2. A kereskedést megalapozó tények

A bírói gyakorlatban az alábbi vezérfonalak jelennek meg abban, hogy mikor beszélhetünk a legsúlyosabb megítélésű kereskedésről, és mikor bizonyított a kereskedői magatartás.

2.1. Kábítószer tartása kereskedési céllal

A kábítószer tartása első ránézésre a kábítószer birtoklásának bűntettét valósítja meg, ugyanakkor ez mégsem törvényszerű. A kérdés, hogy az elkövető saját fogyasztási céljára birtokolta a kábítószert, vagy kereskedési célból.

A Kúria leszögezte ugyanis, hogy a kábítószer kereskedés céljából történő megszerzése, készletezése kereskedői magatartásnak minősül. (Kúria Bfv. II. 590/2016.)

Látható, hogy ha példádul valakinél egy (ház)kutatás során kábítószert találnak, nem automatikus az, hogy csupán az enyhébb megítélésű kábítószer birtoklásért felel. A hangsúly a szándékon van: ha az elkövető azért tart magánál kábítószert, hogy azzal kereskedjen, a kábítószer-kereskedelem bűntettét valósítja meg, annak is a legsúlyosabb, kereskedés formáját.

A kérdés persze, hogy hogyan lehet bizonyítani, hogy a megtalált kábítószer mire szolgál. Ennek egyszerű módja, ha vannak terhelő vallomások, amelyek az elkövető kereskedői mivoltára irányulnak, vagy ha van lehallgatási anyag az elkövető terhére.

Ugyanakkor ezek hiányában akár más körülményekből is következtethet a bíróság a kábítószerrel kereskedés tényére, ezeket lentebb látni fogjuk.

A) A kábítószer mennyisége

A Kúria rögzítette, hogy a kereskedésessel elkövetett kábítószer-kereskedelem megvalósul, ha a terhelt továbbértékesítési céllal jelentős mennyiségű kábítószert szerez meg és tart a lakásán. (Kúria Bfv.1314/2023/8. számú precedensképes határozata)

Az egyik ilyen tényező tehát, amiből következtetést  von le a bíróság arra, hogy a megtalált kábítószert az elkövető nem saját felhasználásra, hanem kereskedés céljából birtokolta, a megtalált kábítószer mennyisége.

Kérdés lehet persze, hogy mi az a határ, ami felelett kábítószer-kereskedelem, és ami alatt kábítószer birtoklása valósul meg. Ugyanis ez nincs jogszabályban rögzítve, a bíró mérlegelési tevékenységén múlik.

Amennyiben a kábítószerből különösen jelentős mennyiséget talál a nyomozó hatóság, nyilván nem lehet alappal hivatkozni arra, hogy csak saját fogyasztásra történt a birtoklás, a bíróság ezt nem fogja elfogadni.

Ugyanakkor ha a mennyiség nem kirívó, és nem találnak más olyan tárgyakat, amelyek a kábítószerrel való kereskedésre engednek következtetni, akkor lehet esély az enyhébb minősítés elérésére.

A védőügyvéd feladata, hogy a bizonyítékok összegzésével meggyőzze a bíróságot arról, hogy a kereskedés kétséget kizáróan nem bizonyított.

B) Kábítószer-kereskedelmet alátámasztó tárgyak

A Kúria iránymutatása szerint amennyiben a terhelt lakásán a nyomozó hatóság kábítószer mérésére, porciózására alkalmas mérleget, kiskanalat, tányért, számolatlan mennyiségű kis méretű záros nylontasakot talál, valamint emellett bizonyítható, hogy két személynek kábítószert értékesített a terhelt, logikusan csak a kábítószerrel történő kereskedésre lehet következtetni.  (Kúria Bfv.1491/2017/5. számú precedensképes határozata)

A mennyiség mellett a megtalált bizonyos egyéb tárgyakból a bíróság kábítószer-kereskedelemre következtethet. Ilyen lehet pl. a kábítószerrel szennyezett konyhai mérleg, vagy nagy mennyiségű, a kábítószer porciózásához szükséges nylon tasak.

Fontos azonban, hogy ezek a tárgyak nem eredményezhetik automatikusan a kábítószerrel való kereskedés szándékának megállapítását. 

A bíróságnak a bizonyítékokat egyenként és összességében kell mérlegelnie. A jelentős mennyiségű kábítószer mellett talált mérleg, számolatlan mennyiségű nylon tasak és az, hogy a (ház)kutatást megelőzően bizonyítva volt két értékesítés, összességében valóban elég lehet a kereskedés bizonyítására.

Ugyanakkor egyenként már nem feltétlenül. Sajnos a mérleg vagy nylontasakok miatt gyakran automatikusan megjelenik akár az ügyészség, akár a bíróság részéről kereskedői magatartásra következtetés. Ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja, hogy reálisan egy fogyasztónál is lehet szennyezett mérleg, és a kábítószer tárolására alkalmas nylontasak is.

Előfordulhat így, hogy pusztán ezen tárgyak miatt is kábítószer-kereskedelemmel vádolja az ügyészség a terheltet úgy, hogy az terheltnél alig találnak kábítószert.

A büntetőjogi ügyvéd célja megakadályozni azt, hogy a bíróság olyan tények alapján ítélje el a terheltet a súlyosabb, kereskedői magatartás miatt, amely tényekből valójában nem feltétlenül következik a kereskedés.

C) Többfajta kábítószer mint a kereskedésre utaló körülmény

A Kúria döntése értelmében a kábítószer-kereskedelem kereskedői elkövetési magatartása megvalósul, ha a terhelt ötfajta kábítószert, és nagyobb összegű készpénzt birtokol egy zenei fesztiválon, ha az értékesítési célzatot egyéb körülmény nem zárja ki.  (Kúria Bfv.127/2022/13.)

Ebben az esetben tehát a mennyiség, de még inkább a kábítószer-fajták száma zárta ki azt, hogy alappal lehessen védekezni azzal, hogy a terhelt saját fogyasztásra tartotta magánál a kábítószert. A széles kínálatból a bíróság egyértelmű következtést vont le arra, hogy az elkövető nem saját magának szánta a kábítószereket, így kizárásos alapon csak a kábítószerrel való kereskedés maradt mint reális opció.

A kábítószerrel kereskedésre utalt továbbá a fenti esetben a jelentős mennyiségű készpénz is: a jelentős mennyiségű készpénz gyakran megjelenik az ügyészségek, bíróságok érvelésében mint olyan, ami bűncselekmény elkövetésére enged következtetni. Ugyanakkor tűri a vitát, hogy mi minősül jelentős készpénznek, hiszen egyénenként is változó, kinek mennyi a sok, és kinek milyen készpénz-szokásai vannak.

2.2. A kereskedés mint rendszeres haszonszerzésre irányuló magatartás

A Kúria konkrét ügy kapcsán fektette le, hogy a kábítószer-kereskedelem folyamatos jellegű tevékenységet takar, amely rendszeres, ismétlődő adás-vételekből tevődik össze, és amelyek során az elkövető haszonszerzésre törekszik. (Kúria Bfv.916/2019/5. számú precedensképes határozata)

A kereskedői magatartás egyik fő jellemzője tehát, hogy a kereskedő rendszeres haszonszerzésre törekszik. A rendszeresség pedig magában foglalja, hogy az elkövető többszöri alkalommal végzi a kábítószer eladását.

A kábítószer-kereskedelem alátámasztásához így a nyomozó hatóságnak bizonyítani kell, hogy többszöri alkalommal adott el a terhelt kábítószert, és azzal hasznot realizált. Ez a bizonyítási kötelezettség akkor értékelődik fel, ha egyébként a terheltnél nem találnak jelentős mennyiségű kábítószert, és/vagy a kábítószerrel való kereskedést elősegítő ezközöket. (Hiszen számottevő mennyiségű kábítószer eleve következetési alap arra, hogy azt több embernek szánják, haszonszerzés érdekében).

Amikor ugyanis a nyomozó hatóság csak egy-két kábítószer átadást leplez le, és más bizonyíték nincs, a kereskedői magatartás alappal lehet támadni: ha a nyomozó hatóságnak nincs bizonyítéka többszöri eladásra, és/vagy a haszonszerzésre sem (többért adta el az elkövető, mint vette), akkor nem beszélhetünk kereskedésről, csak átadásról.

Ettől függetlenül az ügyészség vádja irányulhat kereskedésre. A védőügyvéd feladata, hogy a kereskedést ne állapítsa meg a bíróság. Az ügyvédi iroda ügyei között is előfordult, hogy egyéb bizonyítékok hiányában a bíróság az ügyészség vádjával ellentétesen azt állapította meg, hogy három alkalommal történő átadás bizonyított, nem pedig kereskedés. A kettő között jelentős különbség lehet a büntetéskiszabást illetően.

2.3. Kábítószer-kereskedés egyszeri értékesítés mellett

Szintén a Kúria szögezte le, hogy egyszeri kábítószer eladás esetén is vonható következtetés a kereskedéssel való elkövetésre, ha arra egyéb körülmények (az adásvétel szervezettsége, a terhelttől lefoglalt, kábítószer-kereskedelemhez használt tárgyak stb.) engednek következtetni. (Kúria Bfv.1044/2018/9. számú precedensképes határozata)

Ahogy láthattuk, a kábítószer értékesítések száma nem kizárólagos tényező ahhoz, hogy a bíróság kereskedői magatartást állapítson meg.

Elég lehet akár egyszeri eladás is, ha egyébként olyan mennyiségű kábítószert foglalnak le, vagy olyan tárgyakat találnak, amelyekből kereskedésre lehet következtetni.

2.4. Kábítószer-kereskedés ugyanazon fogyasztó részére

A Kúria egy konkrét ügy kapcsán kifejtette azt is, hogy a kereskedés elkövetési magatartása alá vonható az is, ha a terhelt, anyagi haszon érdekében rendszeresen ugyanannak a fogyasztónak értékesít. (Kúria Bfv.8/2022/10. számú precedensképes határozata)

Látható tehát, hogy a rendszeres anyagi haszonszerzésre törekvés független attól, hogy az eladó hány vevőnek értékesít. Nem lehet így az  védekezési irány, hogy azért nem kereskedés a terhelt magatartása, mert csak egyetlen vásárlót tud bizonyítani az ügyészség. Amennyiben bizonyítható, hogy annak az egy vevőnek rendszeresen ismétlődő jelleggel, anyagi hasznot realizálva értékesített a terhelt, a kereskedői magatartás megállapítható.

2.5. Értékesítés viszonteladóknak

A Kúria kifejtette azt is, hogy „kábítószer-kereskedelem valósul meg akkor is, ha a terhelt nem közvetlenül fogyasztók, hanem további viszonteladók részére értékesít rendszeresen kábítószert.”  (Kúria Bfv.II.1.233/2023/8. határozata)

Egy másik ügyben szintén hasonlóan állapította meg a Kúria, hogy kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettét valósítja meg a terhelt, aki a fogyasztók részére történő árusítást végző más elkövetők részére értékesíti a kábítószert rendszeresen.  Kifejtette a Kúria, hogy a nagykereskedők közötti értékesítés a kábítószer-piac működtetése, amely így kizárólag kereskedői magatartást lehet. (Kúria Bfv.1233/2023/8. számú precedensképes határozata)

A két döntés lényege, hogy a kereskedői magatartás megállapításához nem szükséges az, hogy az eladó közvetlenül a fogyasztóval álljon kapcsolatban. Ennélfogva az nem lehet védekezési alap, hogy a terhelt nem adott el egyetlen gramm kábítószert sem közvetlenül fogyasztó részére.

Az is kereskedő, aki olyan személynek adja el a kábítószert, aki azt el fogja juttatni a fogyasztóhoz.

2.6. A kábítószer-kereskedelem kiegészítő tevékenységei

Végül a Kúria következő döntéséből kitűnk az is, hogy a kábítószer-kereskedelem alapvetően egy összetett tevékenység: „magában foglalhatja az eladók, vagy vevők felkutatását, közvetítők igénybevételét, az előzetes megbeszéléseket, az áru készletezését, megtekintését, megvizsgálását, a megállapodás megkötését, az árú tárolását, az átadás helyének előzetes felderítését stb. (Kúria Bfv.1295/2017/6. számú precedensképes határozata)

A védekezés szempontjából mindez azért lényeges, mert látható, hogy milyen tevékenységek minősülhetnek a kábítószer-kereskedelem körébe illő magatartásnak anélkül, hogy akár egyetlen értékesítés is bizonyított lenne.

A vevők felkutatása, megbeszélések lebonyolítása, az értékesítés helyének feltérképezése mind olyan tevékenységek stb., amely a kábítószer piacának működtetését segíti elő, ezért kereskedésnek vagy kereskedés kísérletének minősítheti a bíróság. 

3. Összefoglalás

A kábítószer-kereskedelem bűntettének és a kábítószer birtoklása bűntettének a büntetési tétele eltérő, továbbá a kábítószer-kereskedelem bűncselekményén belül is súlyosabb megítélésű a kereskedői magatartás.

Minden tény és körülmény bizonyítottságának jelentősége lehet. A védekezés célja a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetén – amennyiben az elkövető érintettsége vitathatatlanul bizonyított –, hogy a terhelt számára a lehető legkedvezőbb megítélésű cselekmény kerüljön megállapításra.

Látható, hogy a Kúria – az alsóbb bíróságok számára is kötelező érvénnyel – számos olyan körülményt határozott meg, amely mellett kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelemnek kell értékelni az adott cselekményt.

Így nemcsak a jogszabályok, a bírói gyakorlat ismerete is elengedhetetlen a büntetőjogi ügyvéd részéről a hatékony védelemhez.

Hiszen ha a védőügyvéd tudja, hogy milyen tényeket vizsgál bíróság annak körében, hogy eldöntse, megállapítható-e a kábítószerrel való kereskedés, tudja azt is, hogy mire kell figyelni, és mivel szemben kell védekezni.